Lapszemle, 1930. március
1930-03-21 [1360]
ról az eszmecserékről, amelyet Brianddal és Tardieuvel folytatott. A lap tudni véli, hogy MacDonaid tekintettel a franciák nyakas magazartására olyan irányban puhatolózott, vájjon Itália nem volna-e hajlandó engedményekre a paritásos követelés tekintetében. Szuttal is meg kellett azonban győződni arról, hogy az olasz delegáció hajthatatlanul kitart eredeti álláspontja mellett. A Giornale dTtalia A9/ londoni jelentése tudni véli, ho^r a francia delegátusok privát tárjgyalásai odairányultak, hogy Itáliát lehetőleg izolálják, illetve egy négyes, vagy esetleg hármas megállapodást készítsenek elő. A Giornale d x Itália valószinünek tartja, hogy a külön megállapodások lehetőségét szellőztető francia jelentések csak az olasz delegáció megfélemlítésére szolgálnak. Ha igy van, akkor nagyon tévednek. Itália nyugodtan, de következetesen kitart eredeti álláspontja mellett. A Popolo d x Itália /19/ ugy tudja L hogy a franciáknak a különjnejg&la£odásokra_ iránvuló próbálkozásai sikertelenül jártak, mert sem MacDonaid, _semjpedig Stimson nem tették magukévá a Tardieu és Briand jrészéről kifejtett gondolatot. A 19-i lapok lendoni jelentései móg egy másik magánbeszélgetésről is tudnak, amely Grandi és Stimson között folyt.-A londoni konferencia változó fázisairól elmélkedve vezércikkében a Tevére /20/,megállapítja, hogy a laikus olvasó már igazán nem tudja hányadán v?n a londoni konferenciával, de kár is hogy a konferencia útvesztőjében eligazodni igyekézzék,mert egy amit biztosan tud és tudnia kell az, hogy Itália mindeddig is azt tette és tenni fogja ezután is, amit logikusan tehetett, hogy t.i. előmozdítsa a tengeri fegyverkezés redukálásának megvalósítását. Most már, ha a francia lapok áskálódnak az olasz delegáció ellen, és a paritásos követelést ugy állitják be, mint amely idegesiti a konferencia köreit, as 0I3SZ olvasó csak mosolyog,. Bármennyire merészkedik is a diplomáciai alakoskodás, az igazság mindig csak az mm •
