Lapszemle, 1930. február
1930-02-06 [1359]
király memorandumának erre vonatkozó részéts A Czaa /5-27/ hosszabb cikket közöl arról, hogy az utóbbi időben bizonyos körökben a lengyel-román vámunióról kezdenek beszélnü A vámuniót ugy állítják be, hogy az a népek pacifikálásának legerősebb eszköze és a kultúra fejlődésének a legkiválóbb Ösztönzője. Nem szabad azonban szemelől téveszteni, hogy egy ilyen fontos kérdésnél a reális szempontokat kell legelőször és a legnagyobb pontossággal mérlegelnx Ma ugy áll a dolog , hogy Lengyelország kereskedelmi mérlege aktiv Romániával szemben és a mérlegnek ez az állapota hosszú évtizedekre biztosítva vaij mert sehonnan sem tud Románia olyan olcsó iparcikkeket vá sárolni, mint Lengyelországból;. Ha azonban a vámhatárt a két ország között eltörölnék, akkor a lengyel mezőgazdaság rögtön válságba kerülne, miután az drágábban termel, mint a román mezőgazdaság. Sz utóbbi megteheti, mert szociális terheket egyáltalán nem visel, míg L 9n gy S lországban hektáronként a szociális teher 10 zlotyt tesz ki. Romániában az adó hektáronként 9 zloty, Lengyelországban pedig 35 zloty-, A szántéföld átlagos ára hektáronként már 1928-ban 2500 zlotyra rúgott, Romániában pedig mintegy 1560 zlotyaa s dacára annak, hogy az ottani föld átlagosan jóval termékenyebb., így tehát a kétféle termelés nem egyenlő feltételek között kelhetn° egymással versenyre.. Ezeken kivül még az olcsó kukorica veszedelmes konkurrenciát támasztana az árpának Ilyen körülmények között szó sem lehet a lengyel-román vámunióról..
