Lapszemle, 1930. február

1930-02-28 [1359]

Á likvidációs egyezményeknek bizottsági tárgyaláss alkalmával súlyos bírálatok hangzottak el nemcsak Lengyelország, hanem Anglia ellen is. A lengyel likvidíciős egyezmény tárgyalását a birodalmi gyűlés egyesült Young-bizottságai 25-én befejezték, azonban határozatot nem hoztak, minthogy a határozathozatal csak az összes likvidációs egyezmények letárgyalása után fog megtörténni. A Berl Tagebi /26-96/ tudni véli, hogy a pártok most már nem lehetnek kétségben aziránt, hogy a lengyel likvidációs egyezmény elvetése vagy a Young-terv harmadik olvasása utánra való elhalasztása kabmetválságot idézne elő. A Voss Ztg /Z6-96/ azt közli hogy a birodalmigyülésen Ourtius dr birodalmi pénzügyminiszternek egy igen komoly nyilatkozatát kolportálták, amelyet a koalíciós pártok vezetőivel valő megbeszélésen tettek* Curtius dr arra utalt, hogy a birodalmi kormány lemondana, ha a biroőalmigyülés többsége elfogadná ugyan az"Hj Terv"et, de elvetné a Lengyelországgal való likvidációs egyezményt. A Young bizottság tárgyalásán Reichert dr n5met nemzeti néppárti képviselő azt mondotta, hogy a lengyel likvidációs egyezmény mellett az angol a legrosszabb. Hallatlan - úgymond - hogy Anglia minden jövőben továbbra is fenntartja magának a német tulajdon lefoglalására, visszatartására és likvidálására való jogot. Ezt a versaiilesi "jogot" még csak Libéria néger köztársaság tartotta fenn magának. Ujsághirek szerint az Anglia által lefoglalt német vagyon 1100 millió aranymárkát tesz ki, és szinte hallatlan, hogy Németország Angliának ezenkívül az évek folyamán még 460 milliót fizetett az egyezségi eljárásból kifolyólag. Eszerint az angolok ebb51 a versaiilesi különüzletből több mint másfél millió birodalmi nárkq hasznot húzhatnának, ez pedig közönséges rablás. Szerződéshüságr5l pedig már nincsen