Lapszemle, 1930. január

1930-01-27 [1358]

laniiási Összeg legalább 340 milliót képvisel- A valóság tehát az.hogy a legrosszabb esetben is a kárt érit ásnék osupán egyik kisebb részét fi zet jük mi, mig a nagyobb részét a nagyentont ©hoz tartozó államok egyenlítik ki* A kisentente az agrárkövetelésekhez kisebö mértékben járul hozzá, mig a többi magyar kártérítési követeléseknél - amennyiben a nagyhatalmak 100 milliós hozzájárulása nem lenne elegendő, - a többletet egészben a kisentente fogja megfizetni* De ha az igazság és az erkölcs szempontjából nézzük a hágai mérleget, kétségtelen, hogy minden felháborodás mellett Hágában futni hagyták a kisententoot zsebtolvaj erkölcsével ellenben Magyarországot ujabb fizet és ektcel terhelték meg* Ami a magyar delegáció erőfeszítését és küzdelmes tevékenységét illeti sikerült ugyaa a kisentente túlzott követeléseit részben visszaverni, de a végső mérleg mégis az

$ hogy bár Magyarország vesztett a békekötéseknél területben és lakosságban a legtöbbet, mégis ő vele aránytalanal többet fizettettek a háborúval és a békeszerződésekkel kaposolatbai mint bármelyik vesztes állammal* Az utódállamokra átszállt magyar vagyonok minimális értéke közel jár a négy milliárd aranypengőhöz

f a román megszállás fosztogatásai által okozott kár ontente-becslés szerű is több mint három milliárd pengő. A magyar állampolgári vagyon elkobzásábói is megmaradt az utódállamoknak 1*5 milliárd érték •' Az 1924-ben és most Hágában vállalt fizetéseink tőkeértéke töbo mint 250 millió pengő> illetmény és nyugdi jkövet eléseünk a menekültek után, amelyről j most vlgleg lemondtunk, meghaladja az egy milliárd pengőt" Összesen tehát jóvátétel cimé n 10 milliárd aranypengőt meghaladó fizetéseket és értékátengedést teljesitettünk ugyanakkor,, amikor a hatalmas és gazdag Németország jóvátételi terhe csupán 50 millió aranypengore rug és a nálunk, jóval gazdagabb Ausztria minden készpénzfizetési kötelezett ségnélkül ússza meg^ a jóvátételi kérdést*-Az •VJoág* vezércikkében azt mondja, hogy nincs okunk abban