Lapszemle, 1929. december

1929-12-23 [1357]

ti azt, a Populaire 20„ Az Humaaité 20 irja, hogy Boncour megvédte a francia imperializmus ügyét a polgáriak és a szocialisták tapsai közt

s Boncour nem egyéo, mint Briand és Tardieu. szócsöve, irja a lap 2I.-1 száma. J A szenátusban támadták Briand engedékeny politikáját, melyet Briand igyekezett megvédelmezni egy bszédben, melyet lapja az Oeuvre /2l/ mesteri beszédnek mond

0 Az Écho 20 /Pertinax/ rámutat, hogy a párizsi német nagyköve lelplezései a rajnai megegyezésről mutatják ,hogy Briand a £ajna-vidék demilitarizáslasát illetőleg veszel/ea engedményeket tett, amelyek a németeknek lehetővé teszik a gyors támadást, igy hidak épitését és oly gyárakét, melyek esetleg lőszert is gyárthatnak, könnyen negedélyezte, A hágai Young-egyezmény gyönge kis kárpótlás mindezért., A Figaro 2l rámutat, hogy a szenátusban három különböző párti beszéde is tele volt aggodalommal Briand politikájával szemben. Millerand különösen rámutatott, hogy a versaillesi szerződés épségben tartása a fontos és az engedékenység politikája semmi eredményt nem ho-ji zott, csak folytonos engedményeket Franciaország részérőlo Briand nagyon óvutosan, szokott optimizmusa nélkül véd ékezet t. Jó volt rámatatni egyszer, ho va vezet a likvidációs politika, A Débats 20 szerint teljesen jogos most már követelni, hogy a íiaj ua-vidék kiüritése ne legyes tulgyors Sajnos minden ok nélkül már a Saar kiüritéséről is beszélnek. A likvidációs politika az álmadozók politikája. Az olaiz külpolitikát mesterinek mondja Ma J.de Genéve 20-ban, mert Mussolini képes volt oly formulát találni, amely őt a legbékésebbnek tünteti föl Anglia é3 Ameika előtt Londonban. Formulája, hogy az olaszok hajlamdók bármily lszerelésbe belemenni, ha más euórpai államot nem részesitenek nagyobb előnyököen, Amerika miszticizmusához appellál. A tengeralattjárók eltörlésébe is beleegyezik és a gabonahajók védelmébe is, úgyhogy Amerika előtt nyert az ügye. alsórendű diplomáciai munka valóban,