Lapszemle, 1929. december

1929-12-04 [1357]

Külpolitika. á sajt© külpolitikai tájékoztatása szempontjából igen figyelemreméltó beszédet tartott Adolph Miiller berni német konzul a müncheni ujságirőegyesület 25 éves jubileumán. J? 5 tárná ja a kormánynak és fi sajtónak nemzetközi konferenciákon való együttműködése volt,amiről többek között a következőket mondotta: Külpolitikát a r<>

&

^ titkos diplomácia módszereitől való elfordulással nem lehet másképen folytatni,mint teljesen nyiltan ás úgyszólván karöltve a sajtóval.Ha a nepáliam kormánya akarja ezt az összhangot, a!ckor le kell mondania a néhai sajtóhadiszállási konferenciák elhibázott módszereinek utolsó maradványairól ás az ujságirőt tisztelt munkatársául kell üdvözölnie, akinek az ember minden félelem nélkül megmondja, hogy mi van, és akiről az ember tudja, hogy tapintattal ás diszkrécióval fogja gyakorolni legnagyobb kötelesságit, a haza szolgálatát. Amit mindig tiszteltünk sajtónkban, 5s amire ma m'ág inkább van szükségünk mint valaha, az a politikai cikk,a vezércikk vagy a kommentár, a szerkesztőság sajdtvélemánye, a külföldi tudósi tő ss ját véleménye, szóval nem csak a politikai tény, hanem a politikai gondolat is. Mert egy olyan sajtó,amelyben a külügy* hivatalok és a diplomaták csak azt találják meg, amit maguk gondolnak, vagy maguk lansziroztak a sajtóba rosszabb volna,, mint semmilyen sajté. Persze r:em lehet minden titkos diplomáciai aktadarabot, minden missziós jelentést, a kabinetülések minden jegyzökönyvét a szerkesztőség íróasztalára letenni. Azonban a külpolitikailag dolgozó újságírókat informálni lehet a nagy vonalakról, a nagy kérdésekről, nehézségekről ás lehetőségekről. Ha a sajtó ilyen módon tények által van tájékoztatva, érvek áltál meggyőzve, akkor Önkéntes munkatárssá válik. íía nincsen meggyőzve, akkor a hivatalos politika számára talán épen olyan nagy a haszon,