Lapszemle, 1929. november
1929-11-19 [1356]
bir t okos a it, a kik állandó irredentizmusra vannak b erej^jree_foJLg^a békeszerződésekről sem merik elmondani önálló véleményüket» A tót néppárt ebben a tekintetben a magyaroktól hiába vár mindenféle kötelezettséget. A második akadály Szent-Ivány nyilatkozatában van, amely azt jelenti, hogy a azlovenazkói magyarok an tonom határoka t akarnak. tehát teljes függe tlensége t a szlovákoktól éa Szlovenazkótólc Politikájukat nem közöa eredményekre, hanem saját érdekeikre bazirozzák, amelyek olyan jellegűek, hogy e gy va lóságos auton ómiáta blokkrólezek után szó a em lehet, A legnagyobb meglepetést kelt az a körülmény - folytatja a lap •* hogy Hlinka m eg nem érthető meggondolatlanságaban a magyarokat ,német eket, zsidó kat Szloyenagkó^őalak^ amikor Szlovenszkó őslakosainak közös frontjáról beszélt, Vájjon nem érzi vagy nem látja, hogy ezen a ponton a meghamisított magyar történelem lépjére került? Vájjon nem gondol arra, hogy ezzel értékteleníti a történelem igazságos tapasztalatait, hogy Szlovens zkó igaz ós egyedüli őslakosa i mi ragyánk éa oeakia mi éa hogy minden ellenkező magyarázat sérelem a szlovák mult ellen? Hány cikk,polémia látott napvilágot addig, amig sikerült megdönteni a balhiedelmet, hogy a magyarok Szlovenszkó őslakosai a hogy a szlovákok oaak a későbbi századok bevándoroltjai - éa irae itt van az egyik •legaslovákabb* politikáé, aki a magyarokból nyilt szájjal őslakosokat csináld Szék ia olyan dolgok, amelyek nagyon sokat ártanak a szlovák névnek, nem tekintve azt, hogy a dolog, amelyért Hlinka a szlovák nemzet helyzetén ilyen csorbát ejt semmirevaló, üres és kilátástalan éppen agy, mint az egész tót néppárti blamása Taka körül, amely végeredményében mégis oaak Tuka elejtésével végződött,- /aM6~£i0e/ t Eázns Márton képviselő a tót nemzeti párt veaére a tarőeszentaártoai Národjlis Hi^jyb&n.. megállapítja, hogy az őslakosok
