Lapszemle, 1929. október

1929-10-24 [1355]

jellemzte Bukarestét

s mint a keleti háremek és párisi bulvárok keverékét. A harmadik cikk a következő cimet viseli \ "Hornánia, Magyarország és Lengyelország meg az Anschluss." lázt azzal kezdi hogy a kisantant keletkezése óta az Ö3szes lengyel kormányok a lehető logjobb viszonyra törekedtek a kisantanttal* némelyek tul rae'sszire is mentek ebben, pl. Skirmunt Konstantin, aki méltatlan tiltakozást jelentett be Károly király ügyében. Olyat azonban egyik kormány sem tett, ami kisantantelienesnek volna minősíthető* Tiszont a kisantantj helyesebben mondva Csehszlovákia részéről ellenkezőleg tört ónt. Nincs a külföldön lengyel diplomáciai állomás, amely ne jelentette volna, hogy cseh elemek lelkesedéssel intrikálnak Lengyelország ellen. A cseh állam által Prágában szervezett különféle ukrán és fehérorosz lengyelé 11 ene3 szervezet csak egy része a longyelellene a tevékenységnek, 'amelyet a csehek mindenütt szerveznek, kezdeményeznek, mozgásba hoznak,;, ahol ez csak lehetséges. Ismeretesek némely lengyel publicisták azon t ö re Toré 30 i, hogy Lengyelország, íjtománia ég Magyarország közös blokkot szervezzenek, A cikk szerzője kijelenti, hogy jóllehet, telje* rokonszenvvel viseltetik a terv iránt, ennek keresztülvitele ezidőszerínt lehetetlen, mert az egész kisantant, különösen ami a cseheket és a románokat érdekli, és illeti, különféle okokból ma annyira magyarellenes; hogy az oláhmagyar közeledés gondolatát Bukarestben paradoxnak tekintik, AZ Anschluss gyökeresen meg fogja változtatni az egész kisantant-politika tengelyét, A csehek helyzete sokkal veszélyesebb lesz Nómatorazág felől mint Magyarország felől és iiu mánia ia gyön*'óbb helyzetben lesz Hagy aror szaggal szemben, mint aa. Akkor lép előtérbe Lengyelország, szerepe a magyar-oláh viszony enyhítése tekintetében éa a blokk megteremtése érde kében a három állam között. A Czas /23-S43/ Benesről mint pártvezérről ir elég hosszú vezérei eket., Benesf t baloldal bevonására törekszik, ami a tótok kivá-