Lapszemle, 1929. október

1929-10-05 [1355]

jövendőbeli érdekeknek. Akinek alkalma volt Stresemann dr munkáját azokon a különböző konferenciákon közelről megfigyelni,amelyek német sorsról döntöttek,annak meg kell állapitani,hogy a német külügyminiszter a külföldön személyes tekintélynek örvendett. Azonban ez a barátságosabb atmoszféra nagy és tartós német lemondásokkal súlyosan vásároltatott meg. Ágp°^

Y

3

na

^»

a ^jy

81

?

3

^'

az a ki jeXeivt^se,hjegy minden iréj_szerü^ség^^^^am^árf^ számára csak arrajralő ,hogy országa szolgálatában oj^zaroljaj nem jelt az elhunyt külügymn s^szter irányvonala, aki szükségesnek tartotta akkor kompromisszumokat keresni,ha az ellenfeleknél komoly homlokráncosodás volt észlelhető. Végleges ítéletet Stresemann munkájáról csak a történelem hozhat. Nagy vonásokban qzonban mégis felismerhető a Stresemann-i korszak mérlege. Ami azonban Stresemann számára már nem volt lehetséges,annak utóda és a" német politika számára lehetségesnek kell lenni. Az abban az irányban valc elhatározás azáltal megkönnyittetik,hogy bizonyos előnyök,amelyeket Stresemann személyi kötelékeitől vártak, a jövőben ugy is elesnek. EL kell érni,hogy a német politikát végre ugy vezessék,hogy a legutóbbi ^éyek tapasztalatai teljes tekintetbevételre találjanak. Hogy ki lesz Stresemann dr utóda, ma még nem látható. Ismeretes,hogy a centrumpárt már régóta támaszt ig3nyt erre az állásra, itt Eaas prelátus neve áll az előtérben. Mindenesetre a kabinet átalakításával kell most számolni. Á birodalmi elnök nagy felelőssége e helyzetben minden további nélkül látható. Mert,noha az uj külügyminiszter nehezen fog Stresemann módjára szinte külpolitikai diktatúrát gyakarolni,ugy befolyása a dolgok helyzeténél fogva mégis mindig nagy lehet. Meg választásától függhet,vajjon elhatározottan lépnsk-e ottan uj utakra, ahol a világpolitikai helyzet erre lehetőségeket nyújt, és mindenekelő* előtt vájjon meg teremtik-e végre ismét annak előfeltételeit,hogy