Lapszemle, 1929. október

1929-10-05 [1355]

mint elődjei érdemeinek ismét felfelé vezetett. Újból felfelé fog vezetni. Á katolikus centrumpárti Germania /3-461/ vezércikkében kifej ti, hogy a háboruelőtti és a hábomalatti Stresemann minden más volt,csak nem demokrata és nem megegyezési politikus,amivé későbben vált. Hogy azonban az uj állam elismerésének a politikájába nőtte magát bele és bevonult a franciaországgal való megegyezés politikájába és mindkét felismeréshez szívósan ragaszkodott, ez az 5 nagy érdeme. Amennyiben elvileg az európai megegyezés külpolitikai útjáról van szó, mi a magunk részér5l mindig támogattuk és előmozdítottuk Stresemann politikáját. Ahol azonban e politikának gyakorlati alkalmazásáról folyt a vita, Stresemanntól abban különtöztünk,ahol az eszközök megválasztása ás a lehetőségek megítélése tekintetében mas véleményen voltunk. a halott,valamint az élő Stresemannnal szemben bevalljuk,hogy azokhoz tartozunk,akik őt azért a bátorságért bámulják,amelyet céljainak követésében mindig mutatott. Elismerjük azokat a kétségtelenül nagy érdemeket, amelyeket Stresemann az ő politikájával szerzett. Stresemann halálát messze külföldre kiterjedően a német politika súlyos veszteségének fogják tekinteni. Ha nincs is Stresemann személyéhez kötve a — ----fe«QF-*e«-iess-^önnyii megegyezés iránya, mégis egészen kétségen kívül áll,valakit közöttünk találni,aki a személyi kedveltségnek,tekintélynek és tiszteletnek olyan vagy csak hasonló mértékével bír a külföldön is,mint amilyent Stresemann szerzett magának. Ez egy alapzat,amelyet Stresemann önmaga Spitett és teramtett. Ebben az alapzatban nagy erősség rejlett,amely azonban a musik oldalról látva, valamikor egy gyengeség oka is lehet. Ezt a veszedelmet bizonyára Stresemann is érezte. A Young-tervezettel, a Rajna-vidéknek immár megkezdett kiürítésével ós a pénzügyi vitapontoknak az egykori ellenfelek közötti kikapcsolásával azonban rémélhe-