Lapszemle, 1929. szeptember

1929-09-04 [1354]

Angliában Chamberlain után, aki hűvös volt a népszövetséggel szemben, a munkáskormány jött, amely ha a genfi protokollumot nem is hozza vissza, a hágai birósóg opciós cikkét akarja elfogadni, Amerika szintén csatlakozik a vilggbirósághoz. Pénzügyi téren most alakul a nemzetközi bank. Mindenki láthatja a nagy átalakulást. A jobboldali lapok még mindig telve vannak a hágai konferencia viaszhangjával. A J.des Dőbats 22 szerint el akarják hitetni Fronciaorszaggal,hogj az e-gedménytk dacára erkölcsi győztesként kerül ki a konferenciából. Persze most, hogy Anglia és Németország mindent megkaptak, több ökölcsapásra az asztalon nincs szükség* A francia közvéleményt főleg az igazságtalanság bántja. Mikor arról van szú, hogy a franciák áldozzanak, az egész világot telekiabálják a francia imperializmus és militarizmus jelszavaival, mikor pedig ő a legengedékenyebb. A zsebtolvajok csele ez, akik maguk kiabálják: "Tolvaj!" Az angol módszerek a skót tus módszerei: hideg és meleg váltakozva. MaoDonald kedveskedő szóvirágai közt i>tt a tövis és ha erősebben odaszorítják, megszúr.A bank kérdésében persze megint Londont követelik székhelyül és Párizs eleve diszkvalifikálva van erre. És ha Briand nem enged, rossz európainak nevezik és nyakára küldik a yorkshire-it, a nemzeti hőst. *A kiür: •tés állitólug a ratifikációtól és az életbelépéstől függ; Blum kijelentései e tekintetbon is eloszlatnak minden illúziót. Az Action Fr.ü szerint Snowé den győztesként vonul haza. Korai a nagy öröm, mert Németország a franciák után Angliát veszi sorra és majd akkor későn veszik észre Londónban,hogy > kár volt a németeket dédelgetni. Pej sze akkor már Snowlen nem lesz a kormányon. Az Jíre Nouv.«s vezércikkében Briand-t mint a béke emoerét magasztalja, A Figaro d csüggedten irja, hogy a győzelem korszaka letűnt és uj kor kezdődik, melyről senki aem tud semmit és amely, sajnos, Németország jóindulatától és mérsékletétől függ. Azeldítt az angol-francia politika a békeszer. ződések tiszteletén alapult. Lii homályosithatta el az elméket ennyire,