Lapszemle, 1929. szeptember

1929-09-10 [1354]

ly^y.szept. IU. mokkái,sőt azt lehetne mondani,hogy képesek emezeket még áldozatul is dobni az előbbiek érdekeiért. Az indusztriális államok abszolút felsőbbségre törekszenek és ezt gyakran az agrárországok kárára óhajtják elérni.Itt szükságes tehát,hogy az agrárországok tömörüljenek és védjék érdekeiket magának az európai gazdasági érdeknek vádelmében. Erre az ellenállásra szükség van.Nem lehet beszélni egy úgynevezett általános európai gazdaságról,anélkül,hogy a kisebb országok gazdasági problémái igazságosan megoldassanak,ama országoké,amelyekben az agrár gazdaság áll első helyen. Az európai gazdasági problémák megoldását egyesek sajnos ugy értelmezik,hogy a gazdagabb államok a kisebbek kárára mind szélesebb hegemóniát ragadjanak magukhoz.Sz veszélyt jelent Itáliára nézve is.Már most ami azt a kérdést illeti,milyen módon igyekszik Magyarország biztosítani maga számára saját gazdasági autonómiáját, első sorban hangsúlyozni kívánja,hogy a földmüvelés és az ipar problémáinak racionális megoldására kell törekedni.Az agrártermelést mindinkább fenyegeti a tengerentúli országok konkurrenciája. Oda kell törekedni ,hogy a magyar földmüvelés mind gazdagabb és exportképesebb legyen. Mind jobban ki kell használni a föld produktív képességét,azét a földét,amely a jelenlegi Csonkamagyarországot alkotja.Mi nem számithatunk védővámokra.Meg kell sokszorozni a termelést és ugyanekkor csökkenteni a termelési költségeket. Nem vonja kétségbe a tudósító ama megállapítását,hogy Magyarország a jelen viszonyok között is szerepelhessen mint indusztriális ország, és hangoztat ja, hogy mindent meg kell kísérelni a magyar ipar vitalitásának biztosítása érdekében. A tudósítás befejezésében Gino Arias biztosit af fel ól, hogy az olasz nemzet figyelemmel kiséri,megérti és csodálja a magyar nemzet őrisái erőfeszítését. Az olasz-magyar 1928-i szerződés nagy lépést jelent a kölcsönös támogatás térin,de ez még nem elég,ennél többet is kell tenni.