Lapszemle, 1929. szeptember
1929-09-02 [1354]
már magasabb oélok elérésére is fel kell használnia, mint pénzügyi sikere 1 ! v elérésére. Kiemeli, hogy Henderson bejelentése, hogy az angol csapatok az év végéig kiüritik a Hajna-vidéket, erkölcsileg lehetetlenné tette a franciák részére a további halogatást. Hendersónnak sikerült értékes engedményeket kapnia Briand-tól. Kár azonban, hogy Anglia tovább is megmarad a rajnai bizottságban, mert ezzel végűre is a francia politikával vallja magát azonosnak Anglia és a benyomás a németekre elmarad,, A politikai egyezmény, ha nem is legjobb, több mint valaha remélni lehetett volna és Buropu történetében mérföldkövet j elsnt.A D.tóail ól szerint í&nowden vagy £ millió font összeget szerzett az adófizető részére, nem is említve az olasz ígéretet, hogy angol szenet vááárolnak. Megmutatta, hogy a nemzetközi politikában az angol érdekei előtérbe helyezi. Nagyon dicséretes volna, ha benn aztfországban is ezt x politikát folytatná és belátva, hogy az angol ipar a nemzetközi koJmrrenciáb^n nehézségekkel küzd, erős takarékosságot gyakorolna az államháztartásban, hogy az adózó ipar terhén könnyítsen, Nagy megkönnyebbüléssel fogadja a hágai megegyezést a D.News 30 is és örvend, hogy jsuropa a hágai államférfi ak jóakarata és engedékenysége folytán ismét egy lépést tett a béke utján. Nagy elismeréssel szól a lap dl.-i vezércikke Hendersoja sikeréről, akinek érdeme a béke erősödése. Köszönettel tartozik ugyan ezért Snowdennek is,akinek szilárd fellépésé elterelte a figyelmet a politikai kérdésekről és azok tárgyalását megkönnyítette, Henderson ás társai gyorsan és ügyesen dolgoztai mielőtt a viszályhintők felocsúdhattak volna, hogy munkájukat megkezdhessék a béke ellen. Ha Henderson hálás lehet Snowdennek, Snowd en még hálásabb lek* het neki, mert Hende sonaak sikerült a franciákkal az egyetértést niégis feje tartani. Végre kezdünk kilábolni a mocsárból ésvhu nem is vagyunk kinn belőle, egyik lábunk szilérd talajon áll már. A D.Chroa*Jl örvend, hogy a megszálló csapatok elhagyják a Rajnát és megszűnik a győzők és legyőzöttek csoportja. Ma a nemzetek nem egymás iránt éreznek már gyűlöletet, hanem közös a'gyűlöletük a háború iránt, a militarizmus iránt. A további megszállás
