Lapszemle, 1929. augusztus

1929-08-19 [1353]

A Slowo tovább folytatja az Anschluss-ról szóló cikksorozatát. Egyik számában /14-185/ ismétli azokat ai in­dokokat , amely tkksl nyugaton a Németbirodalma és Ausztria egye­sülése ellen felspoktak hozni, holott pedig a valóság az,hogy a Németbirodalmat szétdarabolni nsa lehet és útját is alig le­het állani az Anschluss-nak. Lengyelországban főkép azért var nak az Anschluss ellenemért ezt a Versailesi békeszerződés tilt ja . Ez politikai fétisz iaádás. A neazetközl szerződések soha sem voltak örökéletüek. Akik egyetlen elvíént hirdetik,hogy »J" egész politikánknak a versailesi szerződés védelmén kell alapulnia" nem szabad elfelejtenök,hogy nem szabad előre he­lyezni az ország határainak papiros biztosítékait a reális és valóságos biztosítékoknak. Ausztria csatlakozása által a német érdeklődés és expanzió délfelé fordulna és igy az ilyen csatla­kozás Lengyelország határainak egy valóságos biztosítékává lenn* A Versailesi szerződés épségének védelme ezzel sztaben csak papir biztosíték,alután 1919- óta a politikai helyzet lényege­sen megváltozott. A következő /15-186/ Bisaarck aodszerével foglalkozik. Ez szerinte abban állott s hogy ha valaaely ország­gal szemben sikerült terveit keresztülvinni ,azt később szövet­ségesnek igyekezett megnyerni. Lengyelország fczenszögéből a Bismarck-i politikának Anschluss a neve.A lengyel politikának voltaképen semmiféle ellentétes érdeke sincs Németországgal szemben Ausztriával! ém a Balkánon. Németországnak Bismarck ál­tal kitűzött irányvonala Bécs és Konstantinápoly felé nem talál ia útjában Lengyelországot. Azért ez a vonal - a két állam szá­mára a békés egyttttélés lehetőségét nyújtja már t.i. ennek a vonalnak első részejaz Anschluss.

Next

/
Thumbnails
Contents