Lapszemle, 1929. július

1929-07-19 [1352]

hoz is Már pedig ez a határozat világosan bizonyltja, hogy Maniuék pártja az akkori erdélyi román nemzeti párt,a kisebbségek nemzeti autonómiájának programmja alapján áll Fel kell most már tenni a kérdést; mi maradt meg voltaképen a gyulafehérvári programmbói? A közigazatási ferormjavaslatnak a kisebbségek által sérelmezett intézkedései merő ellentétben vannak ezzel a gyulafehérvári programmal. Felsorolta ebben a tekintetben a német párt deklarációja az egyes sérelmeket amelyek teljesen megegyeznek azokkal,, amiket előző napon a magyar párt tiltakozó deklarációja is felsorolt, "Nerc tudom.- jelentette ki tiltakozó beszédében Roth Hans Ottó hogy Scotus Viatcr, aki nagy barátja. Romániának, a Maniu-kormány ezen közigazgatási reformjavaslata után is megismételné-'

1 azokat a szavakat, amelyeket Kolozsvárott mondott pár évvel ezelőtt hogy Erdély az önrendelkezési jogok klasszikus hazájaí" Mindezek alapján oda konkludált a német párt szónoka, hogy miután a Maniu-kormány nem váltotta be Ígéreteit ebben a törvényjavaslatban amely már behegedt sebeket fog felszakítani ,. a német párt a törvényjavaslatot a legenergikusabb tiltakozással visszautasitja, A magyar párt után a német pártnak ez az éles tiltakozása a törvényjavaslat ellen a Keleti Újság 19-161 szerint igen kínos hatást tett a kormányzó nemzeti paraszt pártra, olyannyira hogy Mirto miniszter, belügyi államtitkár, a közigazgatási törvényjavaslat aláírója, a képviselőház folyósóján még egyszer odament Roth Hans Ottóhoz és külön megkérdezte,, részt vesz-e a német párt a javaslat további tárgyalásában. A német párt elnöke kategorikusan kijelentette , hogy a német párt a további tárgyalásokban egyáltalán nem kivan réazt venni s mindazt ami ezután történni fog, teljesen a kormányra bizza. Érthető is a kormánypárt kincs meglepetése a német párt állásfoglalása felett... mert hiszen a Maniu-kormányhoz közelálló lapok még előzőleg is erősen bizakodtak & hogy az ellenzéki pártok közül a német párt okvetlenül részt vesz a törvényjavaslat vitájában és igy biztositja, hogy a vita legalább valamelyes mértékben alkotná<Tkr