Lapszemle, 1929. június
1929-06-17 [1351]
szont néhány évvel ezelőtt már állást foglalt Németország ellen, hogy ez ne űzzön irredentizmust az Olaszországhoz csatolt területeken. Ilyen irredentizmus ellen tehát a kisantantnak is joga van állást foglalni 0 Ha ellenben az olaszok mégis a magyarokat akarnák támogatni ebben a kérdésben, tudniok kell, hogy a budapesti Revüe de Hongrie egy cikkében a legnyíltabban leszögezte, hogy egyetlen külpolitikai kérdés sem választhatja el Magyarországot Németországtól, vagyis ez annyit jelent más szóval, hogy a magyarok lelki orientációja ma is Berlin felé irányul, nem pedig Róma fslé u A Keleti Újság 17-135 ismerteti az ide még nem érkezett Viitorul kommentárját is u Bratianuék hivatalos orgánuma leszögezi, hogy Románia külföldi barátai közül egyeseknek ugylátszik különös véleményük van a szövetségesek közötti kapcsóláról* Romániát speciális szerződések kötik Franciaországhoz és Olaszországhoz is* Az olaBz sajtó cikkei azonban feljogositják a románokat,, hogy kérdőjelet tegyenek azon barátság fölé, amely őket a nagy olasz néphez füzi« Eleinte múlóknak látszottak ugyan ezek az olasz megnyilatkozások s immár azonban tapasztalható, hogy mindinkább állandósulnak s igy felvetődik a kérdés, hogy mit lehet várni ezek után a román-olasz barátságtól? A Popolo di Roma cikke határozottan ellenséges megnyilatkozás Romániával szemben s ez annál sajnálatosabb j mert tudvalévő, hogy az egész í&aiszta- saj tót a Chigi-palotából inspirálják* Magyarországnak védelembe vétele a kisantanttal szemben nagyon téves politika és Olaszországra is kellemetlen vi sszahatáseal járhat,, /A Viitorul egyébként az egyedüli bukaresti lap eddig , mely a Temps cikkét is érinti melyet kétségtelenül szintén í^uai d B Orsairól in, spiráltak s amely azt mutatja,, hogy a francia körök Bethlen Parisban járta után naiv módon csakugyan hisznek a magyaroknak,;/ Egyébként Gafencu külügyi államtitkár lapja. az Árgus 154849 ujabb cikkben foglalkozik a demars ügyével, hangosatatva a hogy a
