Lapszemle, 1929. június

1929-06-04 [1351]

véleményének ad kifejezést, hogy az a%oL politika tengelyét nem igen fogja félrebillenteni az a tény,hogy egy olyan párt,mint a munkáspárt, preponderáns pozíciót nyert a másik két párttal szemben. A labourizmus ma már egy tipikusan angol politikai alakulat,és ugy doktrínáját, mint aktivitását illetőleg jóformán semmi köze sincs a szocializmushoz,mint például más európai államokban*A labourizmus - azt lehetne mondani - ma már polgári alapokon áll és maga a vezér Mac Donald is kijelentette,hogy a párt nemzeti,nem nedig osztályalapon áll és mindig gondosan kerülte,hogy a szocializmus ideálogiájának harcosaként tekintsék azt.A munkáspárt győzelme tehát távol áll attól, hogy szocialista győzelemnek könyveljék el.A kommunisták zajos kudarca a legmeggyőzőbben illusztrálja,hogy a szélsőséges mozgalmaknak Angliában nagyon gyenge talajuk van ás á labourizmussal való kapcsolatuk legkevásbbő sem mutatjuk fel azokat a karaktensztikumokat, melyek más országokban a kommunisták és szocialisták közötti kapcsolatot jellemzik.Ez is hangsúlyozza,hogy kár mindenféle aggodalmaskodásért, amelyek katasztrófát sejtenek a munkáspárt győzelme mögött. Anglia a munkáspárt kormányzata mellett is megmarad az a mélységesen konzervativ állam,ami eddig volt.Az angol választások eredményének a lap véleménye szerint semmi kihatása sem lesz a fascista Itáliával kapcsolatos politikára,már csak azért sem,mert nem rezsimváltozásról, hanem tisztán csak a parlamentáris helyzet negváltozásáról lesz szó. A labouristák győzelme a liberálisok :-cudarcát pecsételi meg,azokét a liberálisokét,akik mikor hataLmon voltak,kiiejezetten ellenfelei voltak a fascista Itáliának,következéskápen számítani lehet arra, hogy felújulnak azok u szívélyes kapcsolatok,amelyek annakidején Mac Donald kormányával fennállottak,és amelynek érdeméül lehet betudni, hogy Anglia honorálta Itáliának a Transjuhára vonatkozó igényeit.A jövő majd megmutatja,vajjon ezek az ujabb remények indokoltak-e.