Lapszemle, 1929. május

1929-05-23 [1350]

érvekkel befolyásolja.Idézi Brockdorff-Rantz8u-nak ,a német békedelegáció vezetőjének 1919 május 24.-én COLémenceauhoz intézett jegyzékének azt a részét, amelyben ki jelenti, hogy Németország a belga semlegesség megsértése miatt kártérítésre köteles és kijelentette,hogy amit itt Belgiumról mond,azt Németországnak Északfranciaországra vonatkozóan is el kellett ismernie,mert a német hadseregek csak a megsértett belga semlegesség utján értek francia területre.Brockdorff-Rantzau jegyzéke még hozzátette,hogy ennek a jóvátételi kötelezettségnek a hadivétkesség kérdéséhez,mint összkomplexumhoz,semmi köze nincs. Németországnak a jóvátételi kérdésben elfoglalt álláspontja teljesen fedi azt a francia követelést,amely Északfranciaország ujjáépitósi költségeinek megtérítésére irányul.Mire való tehát Poincaré ujabb beszéde, mi re való egyáltalán a hadivétkesség kérdésének örökös felvetáseSBizonyára nem arra való,hogy a szakértők munkálatait me^önynyitse.De főként nem áll a német-francia kibékülés érdekében. Az Österreiehisch-Deutscher Volksbundnak a pünkösdi ünnajpek alatt Karlsruheban tartott tanácskozásairól a Berl.Tagebi./21-234/ Wolff-távirata számol be,megemlítvén,"hogy a gazdasági és a jogi bizottság egyhangú határozatot fogadott el,arely a német-osztrák vámunió megvalósításit követeli.E célból hivatalos gazdasági hozzáegyenlitő központot állítsanak fel Németországon a Birodalmi Gazdasági Minisztériumnál ás Ausztriában 2 Kereskedelmi és Forgalmi JÜnisztóriumnál. A Rsthhausban tartott összejövetelen Lőbe a birodalmigyülés elnöke az Anscliluss-mozgalom lényegéről beszélt,kifejtvén,hogy a talaj jogilag szellemileg és kulturailag ugy készítendő elő,hogy akkor,ha a politikai csatlakozás a népszövetségen keresztül vezető uton megtörténhetik, ez már csak záróköve legyen a kitűzött céinaks egy nép vagyunk és egy napon egy birodalomban fogunk lakni.