Lapszemle, 1929. április

1929-04-12 [1349]

földön.A tajtékzó düh habjai politikai momentumokat vetnek felszinre. Egy másik mérkőzés elvesztését fájlalják az osztrákok,egy tiz év előtti mérkőzését,ahol nem két reprezentatív csapat,hanem kát nemzet mérte • össze az erejét. "Osztrák stilus"cimet adja a Secolo-Sera idevonatkozó kommentár jának, amelyet azzal kezd,hogy a Wienben tartott olasz-osztrák mérkőzés emlékének sokáig fenn kell maradnia. Csúnya és dicstelen nap volt ez,amelynek a régi az akasztófák Ausztriája adta meg igazi osztrák karakterét.Tele volt az esemény olyan tünetekkel és a vad kulturátlanság epizódjaival,hogy erről egyhamar megfeledkezni nem lehet. Az idő múlik,de a mentalitás hü marad saját magához.A történelem súlyosan megleckéztet egy-egy népet,de a leckéztetás dacára ez a nép még mindig a bosszú óráját sóvárogja vissza.Ez áll arra a nyomorult kis szétdarabolt Ausztriára,amelyet a végleges összeomlás után csak az ellenfél nagylelkűsége engedett tovább exisztálni.Az olasz nagylelkűség határtalan volt ás ellentétben minden reális érdekkel szinte büszkén romantikus és lovagiasnak nyilvánult.Azok,akiket térdre kényszeritett a Vittorio 7eneto-i büszke győzelem, nem tudnak megbocsátani a győzőnek.A régi,az akasztófák idjének sötét nosztalgiája él bennük. És mert a harcok mezején istenigazában elpáholták őket,most footbalcsatákban akarnak revánsot szerezni maguknak-Ezért tagadták meg az o~ lasz himnusz eljátszását,Ezért nem engedték,hogy az olasz trikolor a wieni égbolt felé emelkedjék,ezért válaszoltak fenyegetésekkel az olasz csapat római üdvözlésére.Jól van! -végzi cikkét a lap * mind ez tökéletesen osztrák jellem,de ennek a gyalázatos lázadásnak emléke élni fog. A Lavoro Fascista /10/ is a legnagyobb indignáltság hangján regisztrálja a wieni mérkőzésen lejátszódott eseményeket és súlyos vádakkal illeti az osztrák footbal szövetség vezetőségét.A szives