Lapszemle, 1929. április

1929-04-10 [1349]

meg már velünk éa éppen ennek következményekép kínálkozik nagy sas rü alkalom az egyesülésre * Döntő tényezőként csak három politikai irányzatot ismerhetünk el: tót•klerikálist, nemzeti parasatpárti és szooialista~kommanista irányzatot. Reményteljes második polgári párt - a néppárton kivül • magába ölelhetné a tót polgárság egész kommunista ellenes, antiklerlkális csoportját a katholikusokat épp agy mint az evangélikusokat« Ezáltal megpecaételést nyerne a felekezeti béke, megalapozódhatnék a tót nemzetiség és a csehszlov vák kérdés igazságos szilárd alapon mozgó megoldáshoz jutna^ A teljes önállóság megőrzése mellett ez a párt kooperációt keresne a többi tót pártokkal a parlamentben és a cseh pártok közül azokkal, amelyek a mi gazdasági érdekeinkhez a legköz-elebb állanak, egyszóval az uj politikai alakulatot nagyon könnyen el lehet képzelni, A kérdés csak az: van e bizonyos körökben elég erő a tót politikának ilyen újjászervezésére és leegyszerűsítésére? Az uj azlovenszkói front tervével foglalkozik Dzurányi László is a Prágai Magyar Hírlapban /?~80/, Hodzsa bukásában -í irja *• nem a nesazeti politikus szenvedett vereséget, hanem a nagyratöró' államférfi, aki elveszítve az adottságok reális mértókét már a üíussoliniek és Eemálok sorába álmodta magát, A va banu,uc számításába- ss&onbankke't hiba esett. Hodzsa túlbecsülte saját erejét ás lebecsülte nagy riválisát, akinek hátamögött változatlanul ott tornyosul a HradBin,-, Benes 80 oldalas memoranduma a legmegfelelőbb pillanatban odakerült a legilletékesebb iró&sztalr* 3 ezzel a küzdelem sorsa el is volt döntse„ A. hradsini politika ugyan megszabadult legsúlyosabb tehertételétől, Hodzsa antékmts egyéniségétől, *e megkapta helyébe a még annál, is súlyosabbat! a tót politika fölajzott nyugtalanságát, Kern is beszélve önmaga ta*