Lapszemle, 1929. április

1929-04-10 [1349]

de magában a magyar párt központjában, az erre illetékes ltozgazaasagi szakosztály mélységesen hallgató A moldvai csángó-magyarokról közöl szines riportot az lllenzék 10-80* Ezeknek a Moldvában élő csángó-magyaroknak a lélekszáma ujabb* csak odavetett statisztikai adatok szerint is közel 100 ezer, jóllehet a románositás nagy mértékben dolgozott közöttük* Az általános forgalomban nem is mutatkozik semmi jele annak, hogy magyaroklakta vidéken járna az ember, nyilvános helyeken és az utcán hangos magyar szót földraives ember szájából nem is lehet hallania A ruhájuk sem magyaros már ezeknek a moldvai csángóknak. A külsejük mindössze a régi országhatárhoz, a Kárpátokhoz legközelebb, alig 30 km-re fekvő Dormányfalvában /románul hivatalosan Darmanesti, sőt ujabb elkeresztelésben Valea Uzului a község neve/ van még meg valamennyire, ahol báránybőr mellrevalójuk cifrán ki van varrva magyaros motívumokkal, sőt piros-fehér-zöld színekkel. Izeket itt a román lakosság is "szekujóknak", vagyis székelyeknek nevezi, Beszédjük is teljesen székely jellegű, de máris sürün keverve van román szavakkal, Erdélyt pld, csakis román nevén "Ardeal

M-nak mondják, a kötőszavak is tisztára románok, pld. éppen helyett "tyár% és helyett "si", Rcmánosodásuk érthető, mert hiszen lelki vezetőjük, a papjuk egyáltalán nem tud magyarul 8 az imát is román nyelven tanitja nekik: Miatyánk helyett Tatai Nostru"., Pedig ez a pap famaseniből való, amely Tamásfalva néven egykor szintén ilyen csángó-magyar község volt, de már teljesen elrománoBodott, sőt a pap neve: Ghiuzan

s olvasd; Gyuzán szintén a magyar "Józan" névből van elferdítve<j