Lapszemle, 1929. március

1929-03-11 [1348]

egyben az is elhatároztatott, hogy köteles április 15.-ig a népszó*vétség minden tagállamának a kisebbségi problémához való állásfoglalását elfogadni* Még sincs rendjén azt állítani, hogy a bizottság •abban a helyzetben van, hogy olyan államok megjegyzései felett, mint Kanada, Finnország, Svájc, vagy Skandináviaj minden további nélkül napirendre térjen. Reméljük - úgymond hogy ezen félül a német birodalmi kormány sem fogja elmulasztani, hogy részletes és jólindokolt emlékiratban juttassa érvényre saját állásfoglalását, melynél az emberi jog ás egyben a népszövetség saját érdeke teljesen a mi oldalunkon van. Persze a nemzetek szövetségének pártatlan gyülekezetébe^ már első izben sokkal jobb eredményre lehetett volna jutni. Azonban ugy mégsem állanak a dolgok- hogy a német kezdeményezés haszontalan lett volna. Í/Iég júniusban sem fognak semmire sem jutni, szeptemberben a köz gyűlésen a világ nyilvánossága előtt kell megbeszélni a problémákat és még hónapok és évek fognak elmúlni, amig .mindenütt alapos javulás lesz észlelhető* - A nagynémet Deutsche Tagesztg. /8-114/ a tanulmányozó bizottság kiküldésében a kisebbség ellenségeinek győzelmét látja, s azt mondja Stresemannra célozva, hogy egy tanácsbeli kollégának ilyen brüszkirozását még nem élte meg* Stresemannak nem volt bátorsága, hogy a népszövetség tanácsában felvesse a kabinetkérdást és ezért készséggel fogadta el a szokásos népszövetségi kompromisszumot, amely eddig mindig neki és Németországnak hátrányára vált„A DAZ, /9-113/ rigai munkatársa előtt Dr. Paul Schiemann lettországi képviselő nyilatkozott a kisebbsági kérdés látszólagos megoldása ellen,kijelentvén, hogy az államok két táborra oszlanak,, olyanokra, amelyek becsületesen akarják a békét és olyanokra-, emelyek a bákemozgalmat csak diplomáciai fegyvernek igyekeznek felhasználni a nemzetközi hatalmi harcban. Nagyon kell tartani öttől, hogy ezek az államok igyekezni fognak a kisebbségek népjogi helyzetének tisztán formális "megjavítása" által a kisebbségi