Lapszemle, 1929. március

1929-03-04 [1348]

jövetelekor nyomban és önkéntes elhatározásból közöltük Maniu miniszterelnök úrral, hogy panaszunknak a népszövetséghez való benyújtását felfüggesztjük, abban a reményben és várakozásban, hogy a nemzeti paraszt-párti kormány a gyulafehérvári határozatokat, amelyekre számtalanszor fogadalmat tett, valamint a békeszerződés kisebbségi rendelkezéseit becsületesen végre fogja hajtani* Ámbár e tekintetben eddig még eemmi intézkedés nem történt a kormány részéről, jelenleg várakozási állásponton vagyunk, várjuk a legújabban is elhangzott Ígéretek beváltását. Meglepetéssel olvassuk egy hivatalos kommünikéből, hogy a kisebbségi problémának a népszövetség tanácsa előtt leendő felvetése kapcsán Románia kiküldöttje arra az álláspontra fogna helyezkedni, hogy az egész kérdés Románia szempontjából annálie inkább tárgytalan

s mivel a kisebbségek a jelenlegi helyzetükkel teljesen meg lennének elégedve, amit kisebbségi vezetők állítólagos nyilatkozataival fogna bizonyítani. Ezt a kommünikét nem hagyhatjuk szó nélkül. Soha még illetékes magyar vezetőszemélyiség részéről el nem hangzott az a kijelentés, hogy a magyar kisebbség meg lenne elégedve helyzetével. Sőt ellenkezőleg, a minket napról-napra ért ujabb és ujabb sérelmek miatt ugy a sajtóban, mint a hatóságok előtt, valamint a parlamentben is állandóan kénytelenek voltunk felszólalni* Két Ízben pedig, két fontos kérdésben, miután a belföldön ismételt felszólalásaink eredménytelenek maradtak,, kénytelenek voltunk panaszunkkal a népszövetséghez fordulni. Ahogy akkor, ugy a jövőben is, mig csak halvány reménységünk lenne, hogy fájó sebeink idebenn orvosolhatók, kerülni fogjuk a hasonló panasz beadását, viszont azonban, ha e reménységünktől újból meg fognak fosztani, ugy újból belekényszerítenek abba, hogy utolsó fegyverképen a népszövetséghez forduljunk. •