Lapszemle, 1929. február

1929-02-04 [1347]

védelmére vonatkozóan fennálló rendelkezések garanciájáról beszél, tehát a kisebbségi problémának semminemű kibővítését nem jelenti

e Mig Dandurand csupán a népszövetségi tanács előtti eljárás kérdését akarja tárgyalni

9

addig Stresemann indítványa mégis elvi vitát ölel fel azoknak a népszövetsági garanciáknak keresztülviteléről, amelyeket a kisebbségeknek a szerződésekben nyújtottak* - A_ Prankf_. Ztg. • Z-2z2i^-£eníi.'t'

lla

ósitója szerint ajoémet^indítványt a rövidség és a^^szta^zabatosság núntabápének tekintik és tartózkodás nélkül jó fogadtatásra talált genfi politikai körökben. Az indítvány szószerinti szövege minden kétséget eloszlat az iránt, hogy milyen uton kivan eljárni a német külügyminiszter, azaz a nemzetközi jog szigorú alapján, mint ahogyan az a népszövetségi paktumban, a külön-» böző kisebbségi szerződésekben és a felsősziléziai egyezményben van lefektetve. A világ közvéleményének túlnyomóan nagyobb része megkönnyebbülésnek fogja érezni, hogy a népszövetség garanciájáról illetékes helyen végre alapos vita indul meg. I/iásrészt ez a vita he°~ lyes alkalmat fog képezni arra, hogy Mello-Franco brazíliai tanácsdelegátus annakidején tartott jexpozéja^amely a kisebbségek számara az ismert asszimilációs elméletet állította fel, r ey ideáltassék. Tudvalevőleg Mello- Franco akkori kijelentését csak saját nevében tette,a népszövetség azt nem emelte határozattá, és mégis ismételten előfordul, még sokat emlegetett nemzetközi jogi tekintélyek részéről, mint például a görög Politis részéről is, hogy ugy hivatkoztak rá, mintha a népszövetség formálisan szankcionált elvét képezné. Ez a felfogás most valósainüleg lényegesen helyre fog igazíttatni. Dandurand indítványa részben fedi a német inditványt és eny« nyiben az utóbbi támogatásának tekinthető.