Lapszemle, 1929. február

1929-02-20 [1347]

mert megtalálták harmóniát az állampolgári erények és a hivő ereje között. Itália csak most lett igazán egységes ebben a mélységes lelki harmóniában. Dicsőség legyen Istennek és dicséret az embereknek, akik az isteni sugallatnak engedve,ezt a nagy müvet végrehajtották. Mint a történelem egyik legfontosabb dátumát jelöli meg ezt a napot a Corriera della Sera /12/ vezércikkében. Mélységes megelégedéssel regisztrálja ezt az eseményt, mely a békének, az egyetértésnek és Itália jelétének legnagyobb záloga. Az elmúlt hatvan év politikai mentalitása ugy állította be a római kérdést, mint megoldhatatlant, vagy legalábbis mint egy nagyon távoli jövő lehetőségét. Fedig íme elég volt mindkét részről a békés jóakarat, hogy a kérdést dűlőre vigyék. Ez a formula, mely a két hatalom baráti viszonyát szabályozza, becsületes, méltányos és mindkét félre nézve kielégítő. Kern kínlódó próbálkozások eredménye ez, hanem egy tiszta és kordiális helyzet természetes következménye, amelynek alapját az ^szinte érzelem képezi és a bölcs belátás juttatta könnyen sikeres megoldáshoz. alma Így most már az olaszok legjobbjainak/azoknak, akiknek az olasz Risorgimento fájdalmas paradoxonnak látszott, Örvendetes reális valósággá változott. Az olasz egység most lett igazán befejezve, hogy létrejött a lelkek harmonikus egysége is mentesen minden huződozástól, megszorítástól és ingadozástól. Most már a legérzékenyebb lelkiismeret sem tétovázhat, amikor választania kell a kát nagy realitás között, amikor Összhangba kell hoznia lelkében az egyház iránti.hüségét a hazaszeretettel. Morális és vallási szempontból a kibékülésnek jelentősége kézenfekvő. Megszűnt az ellentét a két tekintély között, amelyek az ellentétek folytán csak veszíthettek- de nem nyerhettek. Politikailsg^z az egyezmény a fascista rezsim tagadhatatlan nagy sikerét jelenti. Semmiféle más kormányzat alatt sem lett volna lehetséges ilyen