Lapszemle, 1929. január

1929-01-15 [1346]

a nemzetközi jelentőséggel oiró külföldié-c között léteznek úgynevezett "németbarátok", akik mindig hajlandók azt tenni, ami épen Németországnak tetszik. Bernhard védekezik a párisi "Excelsior"-ban megjelent interjúja miatt a német nacionalista lapok részéről ellene intézett támadások ellen ki jelütvén, hogy minden tisztességes német ember csak azt mondhatja, hogy a német nép hajlandó jóvátételi kötelezettségeit teljesíteni és épen ezért nem írhat alá olyan váltót, amelynek beváltási lehetőségéről nincs meggyőződve. Persze, ha valaki azt hiszi, hogy megvan a lehetőség Németország számira, hogy egyáltal ne kelljen fizetnie semmit sem, akkor persze minden váltó tul magas. Ízt azonoan csak bolondok hihetik el. És különösen bolondosnak látszik az, ha a német íizetési kötelességek könnyítését a csekély német teljesítőképességet hangoztató propagandától varjak. Csak akkor fognak Mérnetorszaggal hosszú időre szerződéseket kötni és csak akkor fog jak az évi teljesitmény ebst agy megállapíthatni, hogy azok elviselhetek legyenek a német nép és a iámét közgazdaság számára, ha az a véifimén, alakul ki, hogy a német közgazdaság egészséges ás hordkópes. Mert a szakértői konferencia nemcsak a német jóvátételi adósságról, hanem egyidejűleg a német üzletvilág nemzetközi hiteléről is dönt, A Voss. Ztg. /13-22/ a londoai Daíes-koüferencia keletkezéséről számol oe Georges Snarez francia publicistának a "Revue de Prance" rendelkezésére bocsátott ama cikke alapján, •-melyet a 7)awes- • k)nferenciát megelőző chequers-i konferenciáról irt. 'Az első köziemén a Cheauersben 1924 junir-s 21-4n Herriot ós Mac Donald között éjszaka lefolyt izgalmas tárgyalásokat és Herriot nyugtalan éjszakáját irja le. Herriot a jegyzőkönyv feljegyzése szerint többek között azt a ki j lentést tette, hogy a Ruhr-vidék teljes kiürítése csak akkor fog megtörténhetni, ha Franciaország &ár megkapta jóvátételi igényeinek