Lapszemle, 1929. január

1929-01-12 [1346]

zott korrupció kiirtását, ám aki olvasni tud a magánjelentések sorai között ós megfigyeli a határon átszivárgó hireket, rögtön észreveszi, hogy mindenki tisztában van a oelsö rend helyreállitására irányuló rendszabályok legmesszebbmenő szigorúságával és súlyosságával.Ugyanez a tudósító wieni szerb körök véleményét juttatja kifejezésre, amely szerint az uj rezsim első idejében legala-oois látszólagos megértéssel fogják kezelni a horvát kérdést, legalaoois addig, mig az uj kormány egy kissé megszilárdítja maga ír ont á bizalmat és nyéloeüti azokat a kölcsönügyleteket a külfölddel, amelyekre szüksége van. Akkor azután a belgrádi pánszerb elem 'íjból alkalmazásoa veszi a mar ismert eszközöket, hogy kíméletlenül letörjön minden autonómista törekvést. A Corriere della Sera /1Q/ zágrábi levelezője, Luigi Morandi, »gragadja az alkalmat, hog- ismét rávilágítson minő elhioázott jelás külpolitikát követtek a szeroek, Igy véleménye szerint a belgrádi politikai köröknek sohasem sikerült egy ugynevezett európai látókörrel dolgozni, mert mindig tipikusan balkáni szempontok szerint ítéltek és dolgoztuk, Surópai látókörről csak Pasics ás Niacic adtak bizonyságot amikor 1924-ben megkötöttek Itáliával azt a szerződést, amelynek likvidálnia kellett volna az adriai ellentétekét,

T

)e sajnos hamarosan megint beleavatkozott a francia politika, mely a j igoszláv-írancia szövetséget eredményezte s amely , bar iegknvósjoó sem zavarhatta meg Itália külpolitikai cirkulusait, mindenesetre módot adott Belgrádnak, hogy Aloánia, Bulgária és Görögország irányában megint csak a régi balkáni politikai szisztémát kövesse. A tudósitő ugy hiszi, hogv i"arinkovics külpolitikáját Sándor király nem teszi magáévá.Valószínű, hogy az S.H.S. uralkodó szükségét fogja látni annak, hogy alapjában megváltoztassa a jugoszláv külpolitikái orientációt. A diktátori kormány nemcsak e belpolitikát akarta megszabadítani a p^arííamen tár izmus