Lapszemle, 1929. január

1929-01-12 [1346]

Németországnak, hogy az összelő töhidat képezze Moszkva és Washington között. A valóságbeül azonban g dolgok ugy állanak, hogy Németországnak Moszkvához való viszonya csak Washington aktiv érdeklődése által fogja megkapni fr-.lujáonképeni külpolitikai értelmét. A Szovjetoroszországgal való barátsági viszony olyan tényező, amelyről nem mindig könnyű megmondani, hogy mennyi-oen reálpolitikai, mennyi oen pedig csak eszményiértékü. Minél inkább lesz azonhah úrrá a szovjetállam saját belső nehézségei felett és minél inkái* sikerül neki gazdasági és politikai közeledést találni a tengerentúli nagyhat alomhoz, annál értéke se ob lesz Németország rapalloi politikája is, A Berl. Tugeol. Al-IB/ moszkvai levelezője, Paul Schéfferj hosszú cikk keretéoen foglalkozik a legutóbbi német-orosz szerződés létrejötte által előállott helyzettel és azt tartja, hogy továobra is fenn fognak állani azok nehézségek, amelyek a közgazdasági módszerek különbőzőségéoöl állanak elő Oroszországon a polgári rész, azaz ebben az esetben a németek számára. A lapok a német büntetőjog reformjának a oirodaírni gyűlés illetékes bizottsága által való tárgyalásával kapcsolatban arról adn ik hirt, hogy a bizottság mostan tárgyalta a javaslatnak a külföldi követek védelméről szóló szakaszait. A vitáról részletesebb tudósítást találunk a Sermania-oaa /10-15/. Különös érdeklődésre tarthatnak számot Koch birodalmi igazságügyminiszter kijelentései, aki arra utalt, hogy az ügyvezető fogalom népjogi elvek szerint van meghatározva. Az ügyvezető a külföldi nagykövetet vagy követet helyettesíti, annak távollétéhen. A fökpnzul.)k tehát nem esnek e fogalom alá, A Vatikán képviselője ugyanazt az állást foglalja el, mint valamely követ és en- . nélfogva ugyanolyan védelemre van igénye, mint az idegen államok diplomáciai képviselőinek, * ^^^^ ^