Lapszemle, 1929. január

1929-01-02 [1346]

szik a megszállott területek időelőtti kiürítésének az elvetését, a külpolitikai munka hozama tehát sz egy év előtt táplált reményekhez mérten igen sovány és mégsem marad számunkra meg más lehetőség_mint az, hogy tovább haladjunk a nyugati hatalmakkal való kiegyezéslés megértési törekvések utján és tovább kövessük a locarnói gondolatot. Locarnó bennünket-a nyugat felé utal. Ez nem gátol bennünket abban, hogy a rí© törekedjünk, hogy jó viszonyt kezdjünk és tartsunk fenn a Kelet államaihoz. Azonban a lényeges persze mindig a Nyugattal való megegyezésre irányuló törekvés marad,mert tőle függ Európa békéje, anélkül, hogy magunk és jogaink ellen bármiképen vétkeznénk, továbbra ls fSerünket erre a pontra kell összpontosítanunk. - E oikkel 3zemben a nagynéniét Kreuzztg.-ban /30-614/A1* bért annstadt *A válság felé" oimü vezércikke jelent meg, aki szerint a német nép-egy nsgy része ugy látszik nem ismeri még a Dav/es-paktum tartalmát és ezért kívánatos volna hogy 'JZ mf* juságnak az Iskolából való távozás után az alkotm'nytörvény nehogy lyett a kommentárral val5 Dawes-t örvényt adnák utravalónak,a lakosság szélesebb rétegei is lássák, hogy mennyire előrehaladt rabszolgaságunk és hogy hóhérainktól nem várhatunk előzékenységet. Hí pedig az optimisták azt remélik, hogy az ellenséges szövetség vagy legalábbis Amerika belátással fog bírni és hogy M

a világ lelkiismeretének" végre csak mégis meg kell mozdulnia, akkor ők nem értették meg a Dawes-terv értelmét. Ebben a tekintetben ugyanug^értékelendő^az mint a francia Poincaré. Teljesen ennek a kettőnek a kezében van Németország sorsa. A németeknek sejtelmük sincs arról, hogy 3 bizottsági kémkedés, ellenőrzési és kériyszerinstanciák imllyen