Lapszemle, 1929. január

1929-01-02 [1346]

©csmánynál ocsmányabb fegyvereknek a részére

i amelyekkel az uj haza építői ez év 364 napjában a tótok szivét mételyezik: A hié nák, tigrisek és sakálok is visszavonulnak odúikba * amelyek nem egyszer nagyon is fényes búvóhelyek - hogy legalább 24 órán át énekeljék; Dicsőség a magasságokban Istennek és békesség a földön?,« 8 most újra itt a karácsony

8 De • karácsony e? Vájjon te tót nemzetem a legfiatalabb gyermek a szláv nemzetek családjában mi jutott neked á karácsonyfa alatt? Szó sincs róla, te is kaptál ajándékokat* Nehéz munkádat megáldotta az Ur Isten ős annak a gyü~ mölcseit élvezed. Kétségtelen kifelé más az életed mint azelőtt

e Az idegen aki végigjárja városaidat, falvaiíat, bizony csodálkozz hátik azon, hogy mennyire megváltozott az életed. De nem az a fontosj ami szembetűnik, hanem az ami a lelkedbe van! S kérdem, vájjon ma a tót lelkekben, az összesekben mennyi az öröm, mennyi a fájdalom? Mennyi a remény, mennyi a kétségbeesés? Mennyi az igaz. ságérzet és nagylelkűség és mennyi az önzés, farizeuskodás, intrika és mindennemű aljasság? Az elbuktott monarchia szellemi öröksége különösen az osztrák gondolatvilág megüli a lelkeket s a jelenlegi nemzedék nagyon gyönge ahhoz, hogy mentesitse magát hatásától? Mindent átvettek

f ha át is festették? Az emberek áruba bocsátották meggyőződésüket s vájjon ma nem teszik-e ugyanezt

? Uri huncutság volt a politika «• s vájjon ma kevésbé az? S vájjon nem látjuk-e magunk között a legkétesebb existenciákat, embereket, akik néhány garasért mindenre képesek? A tőtság csak nagynehezen képes exisa* tenciájának feltételeit megteremteni nemcsak íranmiaországban, Ar* gentinában és Ausztráliában, hanem a saját hazájában is! S csak évek multán fog kiderülni, hogy ebben mennyi a tragédiái A hazáról