Lapszemle, 1929. január

1929-01-28 [1346]

a hágai döntőbíróság politikájának elutasítása, a tangeri ás a jeruzsálemi ut által minden ellenfélnek ürügyet a német politika gyanúsítására? Igy a hadi vétkesség bűnösségétől való felmentés még semmiképen sem jelenti sz olyan hibák alól való felmentést, amelyek néha a hibázas határán állottak, - Az ex-csaszár azzal kezdi fejtegetéseit, hogy uralkodási idejének külpolitikai programmja mindig hü maradt magahoz és nagy vonásait mar 1888,-i első trónbeszéde tartalmazza, amelyben azt mondotta, hogy a külpolitikában el van határozva mindenkivel békét tartani, amennyiben rajta múlik* Ezekhez az elvekhez uralkodása huszonhat évén keresztül hü maradt és ez által Európának 1871 óta nem kevesebb mint 43 békeévet sikerült ajándékoznia. Hogy német részen nem létezett militarizmus, azzal bizonyítja-, hogy Szembeállítja Németország és Ausztria-Magyarország 1914,-i hadiállom;, yát Oroszország, Franciaország, Anglia, Steerbia és Belgium akkori hadiállományával A német kormány soha sem hagyta magát elcsábítani, hogy olyan alkalmakat, amelyek kedvező kilátásokat nyújtottak neki,háborúra használja ki Franciaország vagy Oroszország ellen. Erre vonatkozóan is példákat hoz fel. A német politika ennélfogva nem követett olyan célokat, amelyek csak háború által voltak elérhetek. Hogy ez azonban a szövetségeseknél máskép volt, az ma be van bizonyítva a háboruelőtti idők titkos határozatainak közzététele, titkos szerződéseknek és az érdekelt államférfiaknak a világháború ideiéből való bizalmas levelezésének közlése és nem utolsó sorban azon mód altalj ahogyan az úgynevezett "békeszerződéseket megkötötték. Végül Németország nem kötött olyan szövetségeket, amelyek offenzív jelleget viseltek. Ha a cárral 1905ben Björkö-ben kötött szerződés valóra vált volnaj akkor a Franciaország és Oroszország közötti kettős szövetség szárazföldi szövetséggé tömörittetett volna a Németország, Ausztria-Magyarország és Olasz-