Lapszemle, 1928. november

1928-11-29 [1344]

zött egyáltalán van-e még értéke a jóvátételi bizottság összeillésének. Ha a nyugati hatalmak képviselői az u.n.minimáiia programjukat eltolhatatlan alapnak jelölik meg, akkor az a veszedelem keletkezik, hogy a szakértői tárgyalásokból többségi szakvélemény kerül kl, amely Németország számára elfogadhatatlan. És akkor lehetséges, hogy abba a helyzetbe jutunk, hogy elutasít-'ja -Ital nemssak az Egyesült Államoknál, hanem más hatalmaknál is súlyos politikai (csorbát szenvedjünk.- Jtresemann dr. birodalmi gyülési beszédének egyik fontos részét ugylátszik tulkevés figyelemben részesi- i tették. A miniszter a következőket mondotta; "Nem ismerek szilárd megkötöttségeket egyes nagyhatalmakhoz,amelyeket fel kellene bontani, hogy megszerezzük magunknak a szükséges mozgásai szabadságot más hatalmakkal való békés megegyezésre." Ugy látszik, hogy a frari cla hatalmi pozioió valószínűleg még tul erős, semhogy a sikerre elfogadható való/kilátással lehetne tárgyai-sokát felvenni. Mi következik ebből? Nyilvánvalóan szükséges a politikai és a diplomácia eszközeivel arról gondoskodni, hogy Pár13 a megegyezésre hajlandóvá váljék. Milyen módon érhetÓ* el ez a cél? Azáltal, hogy igénybe veszszük azt a politikai mozgási szabadságot, amelyet a miniszter emiitett. Ez több oldalra terjed. Először az Angliához vals viszonyra, amelynek tisztázása Ji-Austen ühernbarlain-nek hivatalába való visszatérése által remélhetőleg meghönnyittetett. M'jodszcr 01? szországra, Oroszországra, Kínára és az Északamerikai Egyesült Államokra. A vezércikk elme: "Semmitsem tanultak,semmitsém felejtettek." A Berliner fagebl./28-562/most kezdi közzétenni a>Áfcernoa Lord volt berlini angol nagykövet emlékirataluají folytatólagos kí5xismerj^esét. EzuUal az emlékirat előszavát közli,amelyben üfiAner-