Lapszemle, 1928. október

1928-10-25 [1343]

Á Temps 23. vezércikke a német külpolitikával foglalkozik, még mindig Hugenberg nacionalista pártelnök beszéde kapcsán,melyjen élesen elitélte Jtresemann külpolitikái át.nyilvánvaló ebből,hogy a nacionalisták csak abban a reményben fogadták el átmenetileg a locarnói politikát,- a locarnói egyezményeket ratifikáló német kormányban 4 nacionalista minister foglalt helyet,- hogy ezen az uton szabaduljanak meg a versaillesi szerződós bilincseitől s érjék el imperialista-reakciós Géliaikat„Azt,hogy mennyiimindent köszönhet Németország ennek a locarflól politikának, nem veszik figyelembe„Hugenbergnek az az aggodalmaskodás a, hogy -ómetország nehogy európai háború szintéretoó legyen,tel ^esen alap talán, mert a németeket senki megtámadni nem akarja, ellenkezőleg: a békét épen a német revanstörekvések fenyegetik egyedül* agyób ként a nacionalisták reakciója a locarnói politika ellen ma már hatástalan, a németeknek, akár akarják,akár nem, ki kell tartaniuk a locarnói politika folytatása mellett,nert inra politika számukra ma nem i lehetséges, <pen ezért nem valőszina,hogy a német kormány külpolitikai orientációjat megváltoztassa* Az angol-francia flottaegyezményyel, valamint általában az angol-francia entente-al szemben főleg liómeto szagban megnyilvánuló aggodalankát téliesen érthetetlennek tartja az egyébként németbarát ra dikális fire TT

ouvelle 23

»amoly rámutat arra,hogy Németországnak sem lehet érdeke az angol-francia barátság megbomlása,hiszen az angol-franci entente tette lehetővé Looarnot s több egy ebet, amiből ITémetGrszqg basz noz huzo11.Hásrészt pedig: Németország szeretné, ha teljesen be lenne avatva e:. angol-francia s 'italban a n/ugati politika titkaiba u-va ADC7»rncf cvTiTÍn