Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-24 [1342]

azután rámulat arra, hogy a magyar ás rémet külpolitika különböző iránya a két külön politika előtt álló föladatok különbözőségében leli ma^aiázatáU ?ita=k a különbőzóságnak az alapja pedig a versail] esi és trianoni szerződésekben van adva, Németország arányig ngm szenvedett oly súlyos területi vesztesoégeket mint I^agarország. Viszont a trianoni szerződós a jóvátételek ós megszállások tekinteté ban ^em rakott oly 1 suljos bilincseket Magyarországra, mint rakotta versaillesi szerződés Németországra. Iá agyarországnak az egyébként sokkal sul y>sabb triano- | ni szerződés nagyobb mozgási szabadságo t halott meg, mint a területi j határozraányaiban enyhébb versaill esi szerződés Hóm et ország rak. Snnek ' következtében a nénet külpolitika közvetlen feladatai egészen mások mint a raaejaró. üagyaro rszágnak nem lehetett előnyös a német politikához hasonlóan közeledést keresnie ellenfelsihez addig, amig ezek a békeszerződések msgváltpztathatatlanságának elvi alapján állanak. Németországnak ellenbon, ha szabadulni akar a megszállás és a jóvátételi terhek fenyegetéseitől, közelednie kell ellenfeléhez. Ha Magyarország tesz igy, akkor nem hogy közelebb keiül a magyar poli üka céljához, j hanen ellenkezőleg eltávolodik attól. A magyar politikának faladata , az is, hogy bebizonyi tsa, miszerint Közópeurópában végleges megnyugvás a békészorződósek békás reviziója nélkül lehetetlen. Ha Németország akart volna ilyen politikát folytatni, csak azt érte volna el, hogy a versaille3i bilincseket még szorosabbra vonják, kiután tehát a kát országkülpolitikájának feladatai mások* QraU "2 érint hibás volna az, ha | a kát politika eddigi areünényeiről egyiknek vagy másiknak a helyessé- ^ gá r3 álarcuk következt steasket levonni.Az optáilöügy uj fordulatával foglalkozik Ottlik György a "Budapesti Hirlap"-ban, hangoztatva, hogy Magyarország magatartása o- j lyan~í<jalis» ho^y azt a 'Tépszovétségnek, s különösen a tanácsnak meg- J