Lapszemle, 1928. szeptember
1928-09-22 [1342]
bari folytatott. Appponyi azzal a kijelentésével kezdi nyilatkozatát, hogy amikor Briand a szónoki emelvényről a genfi delegátusok összességének nevében beszélt, ő nem érezte magát azok között,a- i kiket Briand mint"mi" emlegetett. Igaz, hogy Magyarország is a nemzetek szövetsége társaságába tartozik, de a magyarok mégis ér- í zik, hogy ugy kezelik őket, mintha csak megtűrt outsiderek volnának, nem pedig a többi állammal egyenjogú államok, A népszövetség eddigi praxisát egy súlyos bün jellemzi.a mulasztás bűne,amennyiben eddig még semmit sem tett olyan irányban, hogy az -'liánok egyenlőtlensége kiküszöböltessék. Jzándékába sincs ezúttal specifikusan magyar kívánságokról, vagy panaszokról szólani. Remélni szeretné, hogy a viszonyok majdcsak megjavulnak, és egyben megállapítani kívánja, hogy a praktikus és jogi egyenjogúsítás az egyes népek között életkérdést jelent a nemzetek szövetségére nézve. A gyakorlat eddig egész mást mutat. Ilég mindig vannak kényszereszközökkel lefegyverezett nemzetek és ezekkel szemben olyanok, amelyek 1 eddig még az ujjukat sem mozdították saját lefegyverezésük érdekében. Erre nézve Briand azt az érvet emlegeti, hogy még mindig fenyeget az orosz veszedelem. Nem tagadja ennek a veszedelemnek a létezését, de ez legalábbis éppen olyan fenyegető Középeurópára nézve, mint a nyugati hatalmak szempontjából. De nem is ez az igazi ok, valójában két kategóriára akarják osztani a nemzeteket, illetve ezt a kategorizálást a győztes és legyőzött nemzetek között még mindig nem akarják kikapcsolni. Annyira mennek ebben a tendenciában hogy ez már szinte a nemzetközi jogi életet is fenyegetni látszik. Az világos, hogy Magyarország a jogi egyenjogúsítás kérdésére nagy súlyt helyez. Példa erre az optáns-vlta,amely már annyira ismeretes egész világszerte, hogy annak mibenlétét fölöslegesnek találja ez alkalommal fejtegetni* Ebben az ügyben tanúsított hosszú huza-vona bizonyltja, hogy 5 genfi tanács időről-időre változó hangulatok