Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-20 [1342]

vínya,Jtrosemann, pályázott, ily formán a kommuniKének aeo velrr. ml értelme és csak ujabb csalódásokat kész Kéne elő, ha nem ,„ 1 = azt, hogy Franciaország és 8|Q)v^ísége,~ei 3 rajnai megsz^ll^-jt 4| pénzügyi és katonai kompenzációk ellenéhen hajlandók meg

jztintoi.nl. minthogy Németország ezt nem fogadja el, bizonyosra vehető, hogy a tárgyalások hosszadalmasak és nehezek lesznek. Elég rámutatni hogy a Davjes-terv revíziójához Amerikának is van hozzászólása. Tehát elvi koncesjió Németországnak, a viszonyok szoros Interalllált voltának megerősítése és-elnapolás. Ez az eredménye a rajnai kérdés könnyelmű megbolygatásának. Maga a probléma irja a F.tovább függ az európai diplomacia feje felett. / Humanité 17. szintén negatív mérleget állit a genfi tanloskomegoldása zásekról, .szerinte a rajnai probléma e&y lépessel sem haladt előre, és a genfi tanácskozások csak ujabb csiráját dohták bele a konfliktusoknak és ellentéteknek az amúgy is agyonzaklatott Európába . Ezzel szemben az Éere N lle 17. nagyon meg van elégelve a genaz íi eredménnyel, jóllehet megállapodás inkább csak eszközökre nézve történt. Briand az E.N. szerint újból az egyeztetés mesterének bizonyult: Hü tudott maradni a versalllesi szerződéshez, anélkül, hogy hűtlenné vált volna Locarnohoz, és olyan formulába tudott:foglalni egy nemzetközi koncepciói:, amely nem sérti a nemzeti érzést. Az '.N. örömmel állapítja meg, hogy Müller Kancellár nem engedett festarp apró zsarolásainak. Sajátos modorban kezdte el a vitát, de Streseraann szerűen fejezte/he. ez a legnagyobb bók, amit mondani lehet genfi magatartásáról. A rajnai kérdés most már tehát hivatalosan is létezik, irja az E.N. Nem ideális és szentimentális, hanem praktikus és tarifáit p

ormában. Azokat akik nem szívesen mondanak le a rajnai megszállásról, az E.N." arra figyelmezteti, hogy Franciaországnak választania kellett; Vagy őre marad az 1919.-Í szerződéseknek, és Lo-