Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-19 [1342]

clottan is, mégis min.len pillanatban megvan és hatékonnyá válik. 1 A genfi tárgyalások azt mutatták, hogy l'árlsban még mis követelése- 1 ket tartanak a háttérben, amelyükben bejelentését csupán e pillanatban még nem tartják opportunusnak. Másrészt Németország számára meg voltak legalább az előzenység bizonyos határai. Ma már meg van állapltva, hogy a delegáció ellene volt annak, hogy egy presztizs-siker kedvéért /2.zóna/ hozzájáruljon olyan határozatokhoz, amelyek visszanem szívható megkötöttséget jelentenek. Amilyen veszélyes az az ut,amelyre léptünk, mégis megmarad ax a rsmáitty német észretérés reménye, arra az időpontra, amikor majd távol leszünk a genfi atmoszférától. Éles választó-vonalra van azonban szükség olyan elemekkelszemben,auik Németország minden döntő tárgyalásánál a fehér lobogóval intenek és ezáltal minden német kormány tárgyalási pozícióját a legsúlyosabban veszélyeztet 1. í A centrum-párti Germánia /17-432/ azt irja„ hogy a tárgyalások jtárgyi sikertelenségében nem tévesztheti meg az ember a genfi tudósításokban aktívumként elkönyvelt az a tény, hogy a Rajna -kérdés első pivatalos tárgyalása és a német kiüritési igénynek a megszálló hataltiak által való elvi elismerése nagy haladást képez az eddigi állapottal szemben. Nagyjában abban foglalható össze a berlini benyomás,hogy la Genfben felvetett problémák egy lépéssel sem jutottak előbbre. Georg Berhhard a Vossische Zeitung /17-440/ főszerkesztője szerint a jen/j^jír^ jónak látszik ha az em»er tekintetbe veszi azokat a közelebbi körülményeket,amelyek alatt létrejött. Hamis következmény lett volna, a német kiürítési kívánság Kiutasítása után tiltakozóan elhagyni a termet. Egy lehetséges következmény volt felajánlani a megszálló hatalmaknak, hogy a kiürítési kérdés eldöntését egy döntőbíróságra bízzák. A helyes következtetés I fenálló körülmények között abban állott volna, hogy pontosan kipuha-