Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-19 [1342]

log egy szakértői bizottságnak kiküldetése a Jóvátételi kérdés végleges rendezésére. Ez a bizottság közvetlenül Genf ut^n megelakltható. Továbbra is fenmarad az a német felfogás, hogy a jóvátételi kérdés és a kiürités között nem áll fenn kapcsolat. 3okkal nagyobb nehézségeket okozott a "megállapítási és kiegyenlítési bizottság", amelyről megegyezés nem jött létre. A vasárnapi tárgyalások dramaÍii£U3_te£ŐEQrit}a_xalt, amikor Müller Hermann kifejtette, hogy miért mehetne bele csak akkor a birodalmi kormány ebbe a francia javaslatba, ha az időtartam a békeszerződés legvégsőbb kiüritési határidejére, az 1935.évre korlátoztatnék. A másik fél ezt a bizottságot a Rajna -paktum kiegészítésének tekinti és tekintettel annak tartamára, nem akart belemenni valamely időszerinti korlátozásba. Ezen a ponton a tárgyalásoknak vagy meg kellett hlusulniok, vagy pedig el kellett őket napolni. Briand azt kérdezte Müllertői: Ez az ün utolsó szava?

1

' Hüller ezt válaszolta: "Igenis, és annál kevésbbé térhetek el tőle, amennyiben teljes egyetértésben találom magamat a kabinettel, amely a népképviselet akaratát képviseli."Ezzel véget érte. a több mint 3 órás tárgyalások, de mielőtt azokat befejezték volna, a birodalmi kancellár hangsúlyozta, hogy a német népen általános lesz a csalódás a fölött, hogy a kiürités tekintetében nem érhetett el pozitiv eredményt.. Francia részen nem voltak képesek annyi politikai megértést tanúsítani, hogy legalébb a második zóna kiürítését jelezzék. A D/iZ. /18-43ő/főszerkesztoje Dr.Prltz Kleln"Vissza - Thoiryhoz" elmen többek között a következőket irja: A kommunükének az a rendeltetése, hogy a nyilt szakítás éj a diplomáciai kudarcot leplezze. Az eredményről szóló ítélet különböze lesz, aszerint, hogy a mind dolgot magában véve tekinti-e az ember, vagy pedig azoknak még nagyobb veszedelmekne^sEHítdatában, amelyek fenyegettek bennünket, bizonyos méltányos meg könny ebb ülést érez az ember, iersze még sok-