Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-14 [1342]

is. "zt az olo&lcodást alkalmazva hámét országra, tagadásba kellett vennie azt, mintha Németország le volna fegyverezve, lúade próbáljon alkalmazni ugyanezt az okoskor'is t Angliára, az egyesült államokra és vonja le ebből is a következtetéseket, Briand ugyanekkor kénytelen volt válaszolni Seip^l osztrák kancellárnak látszólagosan szelid beszédére is, leszögezve a kisebbségi kérdés kapcsán azt a felfogást, hogj'ha a kisebbségi jogok vő-leimét a Nemzetek Szövetségébe utalják és azt megkülönböztetés nélkül alkalmazzák minden kormánnyal szemben, agy kilátás van sulyo3 ellentétekre és összeütközésekre. Ami azonban Itáliát illeti, fa cikkíró szerint Seipel beszéde legkevésbbé sem zavarja Itáliát, egyszerűen csak megállapítani kivánja tehát, hogy üeipel beszéde szorosan bekapcsolódik abba a pángermán mozgalomba, amely a német nemzetiségi kisebbségek helyzetére alapozza működését. Megállapítja, hogy az a kisérlet, hogy a kisebbségek védelmét u Nemzetek Szövetsége ügykörébe utalják, ezúttal nem fog eredménjt elérni* !>e mindjárt hozzáteszi, hogy ha mégis hitelt adnának Genfben a nemzetiségi kisebbségekre vonatkozó kívánalmak szükségességének és készpénznek vennők mindazt, amit az osztrák kancellár feltálalt,mindez legkevésbé sem Srinti Itáliát. As olasz határok ugyanis egy egységes nemzeti állam határait jelentikéüly/an határok ezek, amelyékhez nyúlni neu szabad, - z ezen belül élő csekély azánm nemzetiségek pe•ig m-h- Eóme felé irány itják tekintetüket, A Besto -lel Carlino /12/ idevonatkozó vezércikkében megállapítja, nogy Briand beszéde konoteruáeiót idézett elő nemcsak a németeknél, hanem mindazok között, akik a minden áron való béké csod áléinak táborába tartoznak. Ámde annál jobb, mondja a l*o, mert igy tisztázódna]- b gondolatok ér a szán 'ékok. Így azok is, akik egy vagy más ok miatt túlságos bizalmat helyeztek abba a tilson-féle mechanizmusba, amelytől Európa és * világ pacifikálásat vár iák, most