Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-06 [1342]

Az egész angol sajtót: erősen foglalkoztatja a szakszervezetek gyémántjubileúma, mely alkalommal Suanse*n országos kongresszust tartottak, Moming i'óst /ó/ vezércikkben irja, hog> maguk a szakszervezeti vezérek is kénytélének voltak beismerni, hogy műit erőszakos politikájuk fiaskóval járt. üsst hogy erre rájöttek, remélhetőleg a kongresszus joob gyümölcsöket fog hozni, mint amilyenek a marxizmus mérges DogyÓi* A Manchester Guardian /4/ szintén vezércikkben foglalkozik a szakszervezeti kongresszussal, kiemelve, nogy ezek a "Ilondféle*koni"ereneiák arra vallanak, hogy a munkaadók intelligensebb csoport j& magáivá teszi a szakszervezet gondolatát, mint uz ipari organizáció egy szükséges részét és kész megvitatni azt, hogy mily szerepet játszanak a szakszervezetek az újjászervezett iparban, A racionalizáció elkerülhet len, nem azért, hogy megmentse a kapitalizmust, hanem hog

t

, megmentse magát a brit ipart. Különben is a racionalizáció igazában nem. állja útját a munkások érdekeinek, sőt azt lehet mondani, hogy ez evolúciót már élőre látták a szocialisták, mert ez az egyetlen mód, amellyel a nagy trösztöket felelős munkás szerve zet eJdcó lehet átformálni, Kétségen kivül áll, no $ a szakszervezeti kongresszus támogatni fogj a & főtanács politikáját és folytatni a "mond." megbeszéléseket. Az extrernizmus teljesen megbukott azoknál az iparágaknál,hol legrajongóbb szóvivői voltak ~ irja vezércikkben a laily Eelegraph v<k'~ ülinden porcikájában megrázta a szakszervezeti mozgalmat és most már senki sem tagadhatja le azt a tényt, hogy a bejegyzett társaságok tagjainak zárna, melyek 1920.-ban még 6,980.000 munkást tettek ki, ma alig éri el a 4 milliót, A fiaskót legvilágosabban bizony itja, hogy a szakszervezeti vezérek is nyiltan bevallották, hogy a sztrájkpolitika és a folytonos súrlódások végzetesek a brit iparra nézve. « kong-