Lapszemle, 1928. július

1928-07-06 [1340]

ja, hogy ezzel a saját kormányát akarja valamire rákényszeríteni,,vagy talán attól f él k

. hogy a Népszövetségi Tanács ősszel észre fogja venni, hogy mily súlyos kárt okoz magának a Népszövetségnek a döntőbírósági elv sérelme és ha nem végzi el a szerződések által rábízott kötelességét:. Titulescu talán ennek a bekövetkzetése elől menekül, amikor a siker látszatát szuggerálta saját közvéleményének. Titulescu levantikus technikájától semmi sem meglepő a a legnyugodtabban vesszük, ha ő ezzel csak a velünk folytatandó tárgyalásokat akarja szabotálnia Felmerül ugyanis a kérdés, hogy ez a nagy némaság, amely Titulescu nagy ágálására elkövetkezett, nem akar-e egyszerűen elhúzási taktika lenni ., hogy aztán augusztus végén a Népszövetségi közgyűlés és a Tanács őszi ülésszaka előtt te" gye meg ajánlatát s ezzel elkerüli a kérdésnek a Tanács napirendjére tűzését a neki legkényelmetlenebb a dőben r

, amikor Genf tele van olyan államok nagytekintélyű képviselőivel , akik a döntőbíráskodás problémáját komolyan veszik

v és a Népszövetséget a nemzetközi jog és az erkölcs szabályaihoz ragaszkodó intézménynek óhajtják tekintei~ nem pedig a kis és nagyszövetségesek változó érdekei védőjének-. Amint az a megtévesztő szándék,, amely azt iparkodík elhitetni, hogy a román-magyar optánsügy el volna intézve „nem nagyszabású gondolat„ugy ez az ajánlathalasztás az utolsó pillanatig igen olcsó trükk., amely esetleg visszafelé sülhet. Végre is az ajánlat megtétele vagy meg nem tételéért ő maga de az utóda is felelősséggel tartozik a Népszövetségi Tanácsnak,, amely előtt azt a bejelentést Románia külügyminisztere megtette,. Latin őseitől bizonyára Titulescu ur is megtanulta a bölcs mondást„ hogy "mundue