Lapszemle, 1928. június

1928-06-01 [1339]

A hágai dönt ©bíróságnak a Daw««-terr^r«ndelkea» swinek magyarázatárólho»<*t itélftének ijadolfoláaát hágai Wolff-tárirat alapj án igen terjedelmesen közli a "Köln. Volkeztg." /30-397/. Az indokolás szerint a szövetséges állasok területein való likviddel ók nem bef olyásolhatj ák közvet le oiil a német" költségvetés egyensúlyát és szintúgy a német valuta stabilitását. Sz a két pont azonban a D&weo-szakértők számára mindenekfölött uralkodó jelentőségű volt, Ami a tulajdonképenl f ÓV érdest illeti, hogy j ogeimük volt-e a német polgároknak a likvidálás napjáig a lefoglalt birtokokra, jogokra stb. , a döntőbíróságnak az 4 felfogása, hogy mindenesetre ezen lginyér gazdasági érÉéke - feltéve még azt az esetet is, hogy még megmaradt valamely j ogigeny - a birtokosok s záaára a versaillesl szerződés 297. -ik cikkelye által már nagy* részt leegeeanisittetett* üs a tény, valamint az, hogy a szövetségesek az ebbe* a formában fenntartott jogot igénybevették, kell hogy ismeretes volt a szakértők előtt. Mint üzletemberek, akik nem érdeklődnek jogi konstrukciók iránt, jogosultak voltak a lefoglalt tulajdont többé nem tekinteni ért ékkel b ir 6 akt ivuaanak a német fizetőképesség becslésénél és ezért a likvidált tulajdont az annuitások megállapításánál figyelmen kivül hagyhatták. A "Frank, Zt g." /30«599/ megj e gyzi , hogy nehezen lehet megérteni ezt az érvelést, amely teljesen lemond annak jogi helyzetnek a megállapít ás áréi, amelyre Kaufmann tanár német delegátus rámutatott és mely érvelés megelégszik azzal, hogy a szakértők ki nem mondott gondolatmeneteiről való feltételezések alapján Ítélkezzenek. Mindenekelőtt igén ssj ét ságos, hogy a döntőbíróság nem ic vette tekintetbe a Dawe e-t érvnek azt a rendelkezését, hogy az annuitás sok Német or s zág összes jóvátételi telj esi t menyeit minden korlátozás nélkül foglalják magokban, annál is inkább, mert éppen e z\ a rendel ke »