Lapszemle, 1928. június

1928-06-05 [1339]

cikkíró örvend annak, hogy éppen Romániából hangzik a komoly intelem szava, abból az országból, amelyet pedig Francziaország balkáni hűbéresei közé könyvelt ol. Igen terjedelmes vezércikkben elmélkedik ezekről a jelen segekről a "Corriere della Sera

M megelégedéssel véve tudomást Marinkovics SHS külügyminiszter konciliáns válaszáról és ama óhajának ad kifejezést , hogy ez ne csak a nemzetközi korrekt udvariasság kifejezése legyen, hanem biztositéka annak az elhatározásnak is, hogy az olasz-jugoszláv viszonyt zavaró momentumokat teljes jóakarat til kiküszöbölni igyekeznek, Sz a legújabb krizio ismét eok tanulságot rejt magában a jövőre nézve mindazok számára, akik közvetve vagy közvetlenül részesek a kedélyek háborgásának és a két ország közötti viszony kiélezésének előkészítésé ben* Ideje volna, hogy ha tanulságképen levetkőznék az eddigi téves felfogást és belátnák, hogy bárminő lenne is a jelenlegi krizis kimenetelő, bárminő lenne a nettunoi egyezmény sorsa, ez legkevesebbet sem változtat Itália és Jugoszlávia helyzetén ugy az európai politikai koncertben, mint egymáshoz viszonyítva. Mert mindenesetre Itália marad abban a nagyhatalmi pozícióban, amelynek birtokában békés európai politikáját és vigorózus de szintén békés expanziós politikáját követi. Jugo szlávi a pedig ezután is megmarad annak a balkáni ki shat al ómnak, amely nehézkesen hozza össze nemzeti egységét , széthúzó etnikai és történelmi akadályokkal küzd és "belpolitikájában az állandó érdekellentétek miatt még mindig nem tud a konszolidálódás felé haladni* fiz a mostani jugoszláv háborgás tula jdonképen egy elhibázott politikai mentalitásra vezethető vissza, amely beteges tünetként hatalmában tartja a jugosa láv pártokat, ifiz pedig az, hogy a fundamentális politikai probléma sorrendjét felforgatják, mert előbb akárják Jugoszlávia külpolitikai