Lapszemle, 1928. május

1928-05-24 [1338]

pártok politikája m

a

gmrmím it ő ver98égének, A marxizmus Németországon •zen választ ési eredmény után is t ovábbra kisebbségben van, azonban ellenfelei egymás között annyira szét vannak forgácsolva, hogy a gyakorlázban a parlamenti siker alapján rájukdiktálhatja legalább 75 száaaléklf a saját akaratát. A néaet nemzetieknek is m*g lesz minden okuk arra, hogy saját házukban nézzenek körüL és uj szellemmel frissítsék fel apparátusukat,. Nincs is célja ámitásdrnak odaadni magát és különösen a vidéken észlelt szavazási tartozVodással szépit'^stni a dolgokat, 3z a tartózkodás is a lankaié politikai akarat j«le és részb»n csendes tiltaVozis azon kevéssé kielégítő mód ell-n, am*lven a német nemzetiek politikát csinálni véltek, - A nagykoalíciót a "Kreüzzeitung" /22-237/ a köz éppirt oknak a "zavarból" való mentő utjának nevezi, A nagy német agrárius "Deutsche lageszeitung" /21-236/megállapítja, hogy azon körülmény mellett , hogy a "balfelé való eltolódás" lén;vegéb*n a marxizmus és a polgári állami felfogás Vözötti határon megaVadt , különösen abból tűnik ki világosan, hogy egy weimari koalició számára nincsen meg a többség. Másrészt a legutóbbi koalició pártijai csak 201 mandátum felett rendelkeznek és még a gazdasági pártnak és a keresztény nemzeti paraszt pártnak a bevonása sem volna elegendő a több" ség megalakításához. A weimari koalició létesítése esetleg más polgári csoportok részéről válhatna lehetővé. Hogy mi szinte végzetesnek tekintenénk - különösen a mezőgazdaság szánára - ha a német néppárt igazán hajlarúó volna erre, azt aligha kell megismételni. Két szavazatnyi többséf oersze ra

ár a

kk« is el volna érve, ha az u. n, "német parasztpárt" csatlakozna a weimari "blokkhoz. Hogy a mezőgsesdaság helyz»te a kormányalakítás ilyen kísérleténél reménytelen volna, az kézenfekvő dolog. Különösen a mezőgazdasági életérdekek számára„tehát igen elsaomoritó kép adódik ebből, a választási eredményből. Csak túlságosan alaposnak látszik n«künk az az aggály, hogy annak a céltiszta és szilárd agrárpolitikának