Lapszemle, 1928. április

1928-04-12 [1337]

kalandot keresi. M. soha nem megy külföldre, kell, hogy mások jöjjenek hozzá. M. megveti a népszövetséget, melyet alig rejthet az udvariasság köpenye alá. Már pedig Genfben gyűlnek össze üurópa diplomatái, hogy intrikáktól mei teaen tárgyaljanak. Ott az ifjú nemzetek tanácsokat kapnak az önmérsékletre és igyekeVnek a viszályokat elsimítani. Mire jó mindez, ha a veszekedők azután Rómába mennek, ahol gyűlöleteiket újra szítják és ahol a népszövetség munkáját felborítják. De M. barátai azt állítják, hogy e rigópolitika nem igazi politikája M-nak, hanem e mögött mély, racionális politika rejtőzködik Nagyon is el van rejtve, fejezi be a cikk. AZ Oeuvre 10 örömmel látja, hogy a török prloment kimondta az ország felek özet nélküliségét, de helyteleníti, hogy Angóra tuls-gosan nacionalista és a nyugati erkölcsöket csak azért sajátítja el, hogy a Nyugatot Törökországból kiszorítsa, i7.M./William Martin/ a Journal de Genéve-ben /10/ rámutat arra, hogy a pápaság az Aotion Prancaiso üldözésével é3 legújabb támadásával a fascizmus ellen talán reakciósnak látszik, valójában azonban a kor szellemét követi amely antinacionalista, mig az egyház szelleme mindig internacionális volt. A volt rostofíi belga követ most megjelent könyve elrettentő képet rajzó a mai Oroszországról, a nyomorról, főleg pedig az ifjúság elrettentő romlott Sugáról. A könyvvel a Débats 10 vezércikke behatóan foglalkozik. Belpolitika. ÁZ jfire Nouvello /10/ kétfelé is hadakozik, ü&yik cikke a kommunizmus romboló hatásait fejtegeti. Másik cikkében pedig azzal akarja a radikálisokat a nacionalisták ellen bőszíteni, hogy rámutat arra, hogy a nacionalisták igazi vezére Castelnau, aki a katolikusok élén diktálja a feltételeket a gyülekezési szabadságot, ami a waldeok-RousseaU törvények felforgatását jelentené és a tanítási szabadságot, amely a laikus iskola végét jelentené.