Lapszemle, 1928. április

1928-04-12 [1337]

ván fogjuk ós lekotjük

s mint aft, ha a terméketlen kételkedéssel feloldjuk a következmények alólp amelyekkel az ilyen nyilatkozat jár. Az "Újság" vezércikkében felveti a kérdést^ hogy mit akar Benes azzal mondani, hogy késznek tartja magát a revízióra^ de legfsOLjebb odáig mehetünk kótélkedósünkhen?^enes legfeljebb csak hazudja az igazságot^, de nem odáig» hogy nem igazság az* amit hazudik, Legfeljebb meglehetünk lépetve, hogy máris bekövetkezett amit későbbre biztosra vettünk? Ha csak cselből afcaiga ezt a világgal elhitetni máris nagy a hal adás, óvatossággal gyanakodhatunk tehát Benes szándékában, teljes joggal kiindulhatunk abból, hogy nem Rothermeres igazság és magyarsaeretet mozdult meg benne, de az "Újság? örvendetesnek tartja, hogy a taktikázásnak ez a módja nyilatkozik meg már a csehszlovák külügyminiszter előtt is„Az "Esti Kurix* pedig azt hangoztatja, hogy nem szabad merevei napirendre térni semmiféle ajánlat fölött, sem s amely akár szövetségeseink, akár szomszédaink^ akár egyébb hatalmak korétól a toókerevizió ügyóben felmerül, A Mussolini-intervju francia visszhangját ismerteti ma a "Magyarság? párisi tódésitója és ráautat

s hogy azaz idegesség, ami Musselinin ak a trianoni sirboltról tett nyilatkozatát kíséri^ ab>an a feltevésben rejtőzik, hogy az összes békeszenűdések egy közös blokkot alkotnak, A "Temps" ridegen azt hangoztatja^ hogy egyetlen egy határszélhez sem lehet hozzányúlnia mert akkor összedűl a jog egész rendszere. Ehhez az okoskodáshoz* mondja a "^agyarsá|f« nagyon sok szó fér és elég rámutatni;, hogy a magyar és a német reviziós törekvések között jogi szempontból is nagy ' a különbség, A trianoni békeszerződés módosítására a Millerand-féle kísérőlevél jogi alapot ad s bizonyos az, hogy a kísérőlevél a bókeszenSdósek integráns része s hogy a magyar nemzetgyűlés a benne fogialt Ígéretek végrehajtásának reményében ratif