Lapszemle, 1928. február

1928-02-21 [1335]

problémák megoldásának, melyekre a jelenben ugy Németország, mint Italia figyelme irányai* Tudott dolog, hogy a mai italia miniszterelnökének száján keresztül határozottan ellenzi az Anschlussgondolatát és ma még senki sem tudja megmondani, hogy ez az olasn álláspont a közeli vagy távoli jövőben megváltozhatna,* Még a vakok is látják, hogy Italia sohasem egyezhetne halé abba, hogy Németors^g,amilyet a Felaőetschvidékének visszaszerzésére irányuld több-kevésbbé rejtett utópiák foglalkoztatnak egy az Ausztriával létesitendő egyesülés esetén hatírait egSsz a Brenrerig tolja élőié* Meg kell aóhi, hogy a Felsőetschvidéke körül f olyő agi tálasmesterséges kitalálás,mely mögött gyakran bizonyos bajor és sz*sz körök cseppet sem árdekteler szándékai húzódnak meg. De éppen ezért nem engedne haé meg Italia, hogy egy Anschluss által a Hémebirodalomban túlságosan megerősödjenek a délnémetek .irredenta törekvései. Reánk nézve igen fontos* - jelenti ki a cikk hogy a német politika gyeplőit Berlin tartsa keaSny kezekben és ne engedjen meg holmi elcsuszamlásokat a soviniszta és olaszellenes délnémet centrumok felé. A cikk tsvábbi részéhen sajnálattal állapítja meg , hogy a Nyugateuropában elsősorban érdekelt három nagy nenzef egynrtsközött nan tud megértést létesiteni. Franciaország és Németország azt lehet mondani, hogy egyformán távolvannak Itiiátől, s egyformán képtelenek megérteni a mai italia egyenes vonalú politikáját. Az peéag merőben hin illnziő , hogy azért, mert e két nemzet Italiát nem tudja megérteni majd valamikép egymásko"zött megértésre tudna jutni. Az időről- időre előforduló incidensek is azt bizonyitjék, hogy ez szinte lehetetlen. A vil4gh*boru és a versaillesi béke a legnagyobb akadályok azon az uton, amely efelé vezetne. Ami Ittliát illeti az legkevésbbé sem akar hasznot házni a Franciaország és Németország között, hol nyiltan, hol rejtett formában fennálló ellentétekből. lízt bizonyította