Lapszemle, 1928. február

1928-02-03 [1335]

A szatmári sváb kérdéstől kezd cikksorozatot a Magyar kisebbségi. Mostani alsS bevezető cikkében a kérdésnek általános összefoglaló képét adja. 200 évvel ezelőtt gróf Károlyi vándor hozta be Siirtenbergből, bizonyos a szatmári békéből fakadt politikai okokból Szaunármegyébe a sváb telepeseket. Üzek örömmel vándoroltak ki Würtembergből ősi otthonukbél, ahnl csak inságban volt *észük, a termékeny Jiaagyarorszégba. Nagyobbik csoportjuk a szatmármegrei nagykárolyi járásban ás Nagykároly városban heiyezkerett el 1 , a másik kisebb csoport pedig az erdődi járásban. Mindezen területe kar ma már a német hangzású neveken kívül alig van valami^a- mi a lakosság sváb múltjára emlékeztet* 27 községben laknak ezek a sváb ivadékok, de ezek közül 12-bar és Nagykárolyban már csak a legöregebbek megritkult, sorai beszélik régi sváb nyelvüket, általában pedig e'gy/taásközötT; és a családban is nagyrészt csak magyarul Deszélnek ezek a hajdani svábok; Külsősleg igy fest ma a " sváh-kérdés " ozetmár-vidékén. Az itteni sváboknak a magyarsághoz való asszimilálódása természetszerű történelmi folyamat volt, melyet sem a magyarok sem erőltettek annak idején , de a német szellemet a magyar uralom alatt is annyira ápoló erdélyi szászok sem akadályoztak. Következett azonban az impériumváltozás és ezzel az a törkkvés* mely a magyarság politikai és kulturális megtépázását tűzte ki feladatéul. Az 1920 évi román népszámlálást ázatmár vármegye területén egyszerre 36.000 sv*áb lakost mutatott ki a legutolsó 1910 évi magyar népszámlálás adataival szemben:, amely itt csak 7000 ilyent talált. Most egyszerre a szászok is és a nemzeti ébredés szakában .lépett bánsági .svábok, is ott teremtek nagykárolyban