Lapszemle, 1928. február

1928-02-17 [1335]

nem tudni mitéle autószuggesszió által befolyásol tatra elfelejteni és elfelejtetni akarnak megtörtént dolgokat és azoknak tanulságait. A Resto del Carlino 15 idevonatkozó kommentárjának is ugyancsak azt a címet adja, hogy nem szabad megfeledkezni a mait egyes fontosabb mozzanatairól,Azokban a kritikus idSkben az adriai tenger nemhogy elválasztotta volna Szerbiát italiától hanem inkább összekötette a kettőt és a szoros testvéri együttműködés és támogatás az ellenséges hadiba jók fenyegetése dac* ia is a legizebb mádon nyilatkozott meg olasz réssről* italia ezzel nem akar számlát prezentálni, nem akar a szerb háládatossa$TS appellálni. A háború már jó idő éta a molté ős azőta minden nép a maga külön útját követ* A cikkirő csak azt nem tudja megérteni, hogy annak a két országiak az utjai, amelyek évkoron az Adriai-tengeren segitőkezet fogtak egymással miért kell hogy fátumszerüen eltávolodjanak egymástól, vagy ha találkoznak akkor heves összeütközést idézzenek elő, A cikkiió nem is nagyon titkolja ama véleményét, hogy italia nem egy könnyen térhet napirendre afőlött

f hogy egy olyan naazet,mely a végső kétségbeesés szélén mentőkezet talált felfuvalkodottságsnak önfejű beképzelésétől megszédülve megfeledkezik a múltról, , Külföld. Az elzászi szeparációs törekvések és foincarénak ezzel szemben megnyilatkozott erélyes állásfoglalása a Tribuna 15 vezércikkében néhány reflexióra készteti a cikk iröjat. Megállapítja, hogy a lap párisi levelezője nagyon helyesen foglalta össze azokat az okokat, amelyek rbiacarét arra késztetik, hogy a kartell elhibázott politikáját toldozza és foldozza.Hlyesli a párisi levelező ama politikai diagnózisát,hogy lényegében a francia kartellista politika antiklerikélis iránya az, amely slidegeniti Franciaországtól a mélységesen katholikus érzelmű éa gondblkosásu'elzászi népet,amely pedig a protestáns és hóiLa ellenes