Lapszemle, 1928. február

1928-02-14 [1335]

Elzsez és Franczi sor szag közötti viszony részlete s lírása, amellyíl ki akarja mutatni , hogy ez az országrész nem csak politikailag és kulturailag és lelkileg is Francziaor szaghoz tartozik és erről a h o zz át art oz and óságáról sohasem hagyta fenn még a legkisebb kétséget sem« A miniszterelnöknek erről a témáról való gondolatmenetei csalódást képeznek* Az autonomisták elleni keménysége nem szabad, hogy bárkit is meglepj ea , annál inkább azonba* meg kell hegy lepjen az a h st áraz ott s ága, amellyel Elzásznak a német kulturvilá^hoc való tartozását tagadj a* Attól tartunk,, hogy a franczi a minisztereUnok a választási harc buzgalmában annyira előremerészkedett a kulturális térre, hogy ezáltal tartósa* több kárt fog tenni^ mint hasznot haj tani. Nekünk, mint németeknek feltétlenül jogunk van ehhez a kritikához , mert a miniszterelnök az ő beszédébe* annyi célzást t «tt Német országra ^ hogy mint a vitába belevontakat kell magunkat tekintenünk, ha azt j ónak t artjiuk* Poincaré ur bizonyára még sohasem beszélt il yen világosa* az autonoraí st a mozgalomra és az elzászi zavar* gásekra való külföldi ,értsd német mozgalomról, mint most* Poincaré ur az autonómista sajtó eld t is külföldi pénzforrásokról beszél és egyáltalában azt a t örekvést mutatja, hogy az autonómiámat azáltal kompromittálja, hogy külföldi mesterk ed esnek állitsa oda, tel - ^ Jesen eltekintve attól, hogy az elzászi nehézségek aligha lesznek megoldhatók, ha mint belföldi intrikák eredményét intézik el,

: Ahelyett : hogy feli amsrnék ezeknek a kemény realitását, elfelejti a franczla miniszterelnök, hogy az autonómista mozgalom kempr amit tálasára irányuló kivinság a német-franczla viesettyek kompromittál ás a felé hajtja őt. Beszélje* világosam, mondja seg , hogy alt go&ájgl, a német demokrácia haszonnal fogja tudomásul venni, ha Poincaré ur iga-